Telekkönyv, 1897 (2. évfolyam, 1-8. szám)

1897 / 2. szám - Telekkönyvi iskola. A kérvényről. [6. r.]

61 ki megközelítőleg. A vételár után folyó letéti kamatoknak végleges kiszámítása az 1881. évi 39.425. sz. a. kelt 1. M. rendelet 16. igának végpontja értelmében az adóhivatal kötelessége. Más tekintet alá esnek a jelzálogos hitelező tőkekövetelése után a végrehajtási törvény 192. §-ának a) és b) pontja szerint az árverés napjától visszaszámított három éven belül eső időre járó. valamint az árverés napjától tovább folyó kamatok, melyek az emiitett kielégítési alappal szemben a tőkével egy összegben sorozandók és fizetendők ki. Ezeknek a kamatoknak kiszámítása a bíróság feladata. Ugyanis utalványozás esetében a végrehajtási törvény 201. §-a- szerint a kifizetendő vagy tovább letétben tartandó követelést összeg szerint, tehát a tőke. kamat és költség czimén járó összeget összefoglaltam kell a bíróságnak meghatároznia s ez a szabály csak annyiban módosul, a mennyiben oly esetben, midőn résztörlesztésül a vételárnak (kielégítési alapnak) összeg szerint meg nem határozható maradványa utalványoztatik, a kifizetendő összeg számszerű meghatározása mellőzendő, de a résztörlesztés tárgyát képező követelés (tőke, kamat, esetleg költség) egy összegben való pontos meghatározása ekkor sem maradhat el. Önként értetik, hogy oly esetben, midőn a kielégítés nem utalványozás, hanem közvetlen kifizetés utján történik, a tőkekövetelések jánúékainak pontos kiszámítása szintén nem az adóhivatal kötelessége. A további kérdés az, mely időpontig számitandók a kamatok. A mi a jelzálogos tőke után az árverés napjától tovább folyó kamatokat illeti, ezekre vonatkozóan a törvény kifejezetten nem rendelkezik ugyan, kétséget nem szenved azonban, hogy a szóban forgó kamat nem számitható hosszabb időre, mint utalványozás esetében az utalványozó végzés meghozatalának napjáig ; mert a végrehajtási törvény 201. §-a szerint áz ntalványozás a kifizetés egyik módja, és mert már az utalványozáskor kell megállapitani a kifizetendő összeget s esetleg az eredeti okiratra rájegyezni az ntalványozás által teljesített fizetést. Az, a mit a hitelező az utalványozás utáni időre kap, azt már nem a kielégítési alappal szemben, mint a tőke után járó és a tőkével egyenlő sorrendben kielégítendő kamatot, hanem a letétet kezelő államkincstárral szemben, mint letéti kamatot követelheti, a részére számszerűleg meghatározva kiutalt egész összeg után az 1882. évi 22,021. sz. a. kiadott igazságügyminiszteri rendélet (E. T. 787. 1.) második bekezdésében megjelölt időpontig. Ennek megfelelően a kielégítési alaphoz a vételárnak csakis a kiutaló végzés meghozatalának napjáig folyó letéti kamatai volnának számitandók, mig a további időre járó letéti kamatok, az egyes kiutalt összegek után, az ezen összegek felvételére jogosultak részére külön-külön számitandók és fizentendők ki. Azt az óhajtást, hogy az adóhivatalnak előbb küldessék meg a máijogerőre emelkedett kiutaló végzés és csak azután értesíttessenek a telekennek megtörténtéről, az 1882. évi 22,021. sz. I. M. rendelet harmadik bekezdésében foglalt rendelkezés figyelembevétele mellett nem tartom teljesíthetőnek, mert a jogerőre emelkedett kiutaló végzésnek az adó-