Telekkönyv, 1897 (2. évfolyam, 1-8. szám)

1897 / 2. szám - Még néhány szó a betétszerkesztési utasitás 49. és 58. §-ához

36 Még néhány szó a betétszerkesztési utasítás 49. és 58. §-álioz. Irta : Pakot Lajos kir. tkvi betétszerk. s. telekkönyvvezetó'. A betétszerkesztési utasításnak fenti két szakaszára nézve e folyóirat múlt évi 4. számában azon szerény — és hosszabb gyakorlatom által helyesnek bizonyult — véleményemnek voltam bátor kifejezést adni, hogy én a helyszini bizottsági eljárás gyorsabb és sikeresebb eszközöihetése czéljából szükségesnek tartom, hogy a betétszerkesztő az azonosítás alkalmával a telekkönyvi állapot és a tényleges birtoklás közötti minden eltérést lehetőleg felkutasson és ezt a betéttervekbe feltüntesse. E czikkecske megírására azért határoztam el magamat, mert volt alkalmam több bíróságnál s jobbára a kezdő betétszerkesztő knél azt tapasztalni, hogy az azonosításnál csupán csak arra szorítkoznak, hogy a telekkönyvi helyrajzi számnak mily kataszteri helyrajzi szám felel meg; de épen mit sem törődnek azzal, hogy az időközi és telekkönyvileg nem érvényesített változásokat, ugy a helyszinelési, telekkönyvi átalakítási hibák és esetleg hibás telekkönyvi átírások folytán előállott eltéréseket kutassák és azt a betéttervben feltüntessék. Már pedig ha az azonosítás alkalmával ezen eltérések feltárulnak — a mi semmi nagy megerőltetésbe s időveszteségbe nem kerül, mivel ekkor minden adat rendelkezésre áll — akkor a bizottsági eljárásnál nem kell ezekkel is vesződni és igy igen jelentékeny idő lesz megkímélve s az, eljárás sikere is inkább biztosíttatik. Az volt tehát czélja szerény soraimnak, hogy a fentebb röviden újra vázolt de előző czikkemben körülményesebben leirt metódusom helyességéről azokat, a kik még nem ugy járnak el, meggyőzzem és ezzel a betétszerkesztési munkálatok gyorsabb keresztülvitelét legalább egy porszemmel elősegítsem. E czikkpcskémet dr. Molnár Jákó kir. albiró ur válaszra méltatta. Bár nagyon megtisztelve érzem magamat ezáltal, de azért néhány kijelenté."-ére legyen szabad nekem is visszatérni. Én egy szóval sem állítottam azt, hogy a helyszinelési, illetve telekkönyvi átalakítási hibákra a bizottság — ^agy ha ugy jobban tetszik, a bíró — sohasem fog rájönni: csak azt mondottam, hogy ha az eltéréseket a betétszerkesztő az azonosítás alkalmával megállapítja, akkor a bizottsági eljárás tartama tetemes idővei meg lesz rövidítve és ki lesz zárva az, hogy a hibás telekkönyvi állapotok esetleg rendezetlen maradjanak; mert a mint említettem s a mint ezt még dr. Molnár albiró ur is elismerte, vannak oly községek, a hol két-három dűlőt is összezavartak. Itt bizony, ha az azonosítás alkalmával nem vesz magának egy kis fáradságot a betétszerkesztő a hibák feltárására, akkor a bizottságnak vagy az egész munkálaton át kell újra menni, ez pedig kétszeres munka, vagy pedig ha csak