Telekkönyv, 1897 (2. évfolyam, 1-8. szám)

1897 / 4-5. szám - A tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzéséről és a telekjegyzőkönyvi bejegyzések helyesbitéséről. 8. r.

07 A telekkön)rvi állás szerint: a 112. hr. sz. részlet tkvi tulajdonosa Kis István tkvi területe 1 k. hold a 113. „ „ „ „ „ Jó János „ „ 1 „ „ a 114. „ „ „ „ „ Tóth Ferencz „ „ 1 „ „ a 115. „ „ „ „ „ Nagy Bálint „ 1 „ „ ezzel szemben a tényleges állapot szerint a 112. hr. sz. részlet a tkvi felvétellel megegyezik, a 113. hr. sz. részlet területe nem egy, hanem 2 (két) kat. hold; annak a 112. hr. számú részlet felé eső felerésze Jó János tulajdonát képezte, ellenben a 114. hr. számú részlet felé eső másik felerésze Németh András tulajdonát képezte, a 114. és 115. hr. sz. részletekre vonatkozólag a tkvi felvétel a helyszíneléskor létezett tényleges birtokállapottal megegyezik. Az első ábra, a mely feltevésünk szerint a tkvi térkép adatait tartalmazza, nyilvánvalólag mutatja, hogy az a—b—c—d pontok közé eső egész terület telekkönyvezve van, a miből következik, hogy a Németh András eme pontok által képzett keretén belől eső szántóföldjének is telekkönyvezve kell lennie. (Folytatjuk.) Egy szabálytalan bejegyzésről. Irta : Harmath Domokos, tordai kir. telekkönyvvezető. Valahányszor alkalmam volt a telekkönyvi hatóságoknál különböző bejegyzési formákat látni, mindig sajnálattal éreztem, hogy a telekkönyvezés fejlesztésével senki sem törődik. Hiába vannak a telekkönyvi rendtartáshoz fűzött hivatalos bejegyzési minták, mégis egy és ugyanazon természetű bejegyzések különböző alakban jegyeztetnek be. Ki hitte volna, hogy ez még a kisebb baj, mert vannak olyan telekkönyvi hatóságok is, a hol évekig szabálytalanul telekköny veztek és a hol annyira felsokasocltak a meg nem felelő bejegyzések, hogy állandó „helyesbítési ügyosztály"-t kellett felállítani. Egy ilyen ügyosztály vezetésével lettem én is megbízva s másfél évi működésem oly tapasztalatokkal gazdagított, milyenről fogalmam sem lehetett. Tizenkétféle nemét ismerem már a telekkönyvi bejegyzések szabálytalanságainak s ha csak egyet megismertetek a sok közül, elképzelhető, milyen lélekölő munkát végez az, a ki arra van utalva, hogy mindig a rossz munkát javítsa meg: sohasem lesz az olyan tökéletes munka. Nem a szereplési, hanem csakis a tudás vágya kényszerit nyilvánossá tenni egy olyan esetet, melyet példával is szemlélhetővé teszek s kérem a szaktekintélyek véleményét és készséggel meghajlok a jobb előtt. Mielőtt a példát mutatnám, kérdem :