Telekkönyv, 1896-1897 (1. évfolyam, 11-12. szám)

1897 / 12. szám - A tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzéséről és a telek jegyzőkönyvi bejegyzések helyesbítéséről. 5. r.

327 nak meg nem felelnek, ha a felmutatott okiratok hiányai pótolhatóknak mutatkoznak, a bizottság a jelentkező felet kellő utasítással ellátni köteles." Mint a törvénynek és a törvény alapján kibocsátott rendeleteknek fentebb csoportositva idézett szövegéből kitűnik, a telekkönyvi betétek szerkesztését tárgyazó, nemkülönben az 1892: XXIX. t.-cz. szerinti eljárás jellegére nézve határozottan inquisitorius természetű. Ennek során egyes esetekben és pedig csaknem kizárólag minden esetben: az eljárás megindítását — eltérőleg ama jogi elvtől, mely szerint: „polgári ügyekben eljárásnak csak a felek kérelmére van helye'' egyenesen maga a biróság inicziativálja. A birő adja meg az első impulsust a tényleges állapottól eltérő telekkönyvi állás rendezésére és abban az esetben, ha vonakodást avagy inclolentiát tapasztalna: a rendezett telekkönyvi állapottal járó jogelőnyöknek s a rendezetlen telekkönyvi állapottal járó joghátrányoknak feltüntetésével, az eljárás során igénybe vehető nagyszabású kedvezményeknek felsorolásával köteles az ügyfelet lehetőleg rábirni arra, hogy telekkönyvét rendbe hozassa. Egy további sajátossága ezeknek az eljárásoknak, hogy mig a birói hatalom gyakorlásáról szóló 1869: IV. t.-cz. a birót szorosan eltiltja attól, hogy a feleknek jogügyeik miként való vitelére útmutatást vagy tanácsot adjon, addig ezeknél az eljárásoknál a T. 48. §-a s az U. 66., 88. §-ai, II. U. 34. és 39. §-ai egyenesen kötelességévé teszik a bírónak azt, hogy a feleket jogaik érvényesítésének módjára nézve kitanítsa s őket a törvénynek megfelelő kellő utasítással ellássa. A mi az eljárásnak egyes főbb vonásait illeti, különösen kiemelendőnek tartom itt az Utasításoknak (U. 88. §., II. U. 39. §.) azt a rendelkezését, mely szerint: „a bizottság, illetve kiküldött minden egyes ingatlanra nézve köteles kinyomozni az t, hogy az ingatlant az tartja-e birtokába)),, a ki a telekjegy xőkö))yvbe annak tulajdonosaként van bejegyezvekiemelendőnek és különösen hangsulyoxandónak tartom ezt azért, mert a munkakör terjedelmét meghatározó ezzel a rendelkezéssel világosan ki van mondva, hogy a bizottság s illetve a kiküldött minden egyes birtokrészietet tárgyalás alá vonni köteles és a községből csak akkor távozhatik el, ha a tárgyalást minden egyes birtokrészletre nézve foganatosította. Ez a tárgyalás azokra a részletekre nézve, a melyeknél a tkvi állás a tényleges állapottal összhangban van, csupán a részleteknek a szomszédos birtokrészletek birtokosainak megnevezése mellett való felsorolása (szomszédositás) által lesz eszközlendő ós csupán annak a meghatározásában fog állani, hogy a felsorolt és szomszédositott részleteket valóban az a személy tartja-e tényleg birtokában, a ki a telekjegyzőkönyvben mint tulajdonos bejegyezve van. Ugyanazért .'zéltóvesztett és igy merőben helytelen lenne, az Utasítások hivatkozott szakaszaiba ütköznék az olyan eljárás, a melynél a bizottság a tárgyalást minden egyes részletre ki nem terjesztené, hanem