Telekkönyv, 1896-1897 (1. évfolyam, 11-12. szám)

1897 / 12. szám - Hiteltelekkönyveinkről

314 Elismerem, hogy ott, ahol az uj telekkönyvi betétek már megvannak, a helyzet sokat javult. Legalább a telekkönyv a földadókataszterrel és a tényleges birtokállapottal egyelőre meglehetős összhangban van s minthogy a betétek lapjaira csak a fennálló tételek hozattak át, azok kétségen kivül egyszerüebbek, világosabbak és könnyebben áttekinthetők, mint a korábbi telekjegyzőkönyvek voltak. De mi ez azoknak az igényeknek kielégítésére, amiket az egész ország közvéleménye oly rég óta sürget és követel ? ! Mi az a néhánjr száz község, amely 9 év alatt rengeteg munkával és rengeteg költséggel a telekkönyvi betétek áldásaiban részesült, az egész országhoz képest?! Elenyésző csekélység, mely az érette hozott roppant áldozattal arányban nem áll. A többi várhat sokáig, nagyon sokáig. Ha a betétek szerkesztése a mostani csigaléptekkel halad előre: még legalább 50 esztendő kell ahhoz, hogy azok az egész országban elkészüljenek ; — s akkor kezdhetjük újra elölről, mert addigra a korábban elkészültek sem fognak többé összhangzásban állani sem a földadőkataszterrel, sem a ténjdeges birtokállapottal. Ahol azonban betétek még nincsenek : ott maradt minden a régiben. Most is elmondhatjuk ugyanazt, amit dr. Imling Konrád curiai biró a Jogtudományi Közlöny 1889. évi 23. számában, tehát 8 évvel ezelőtt már elmondott. „Legio a száma azoknak a telekjegyzőkönyveknek, melyeknek alapján a birtokállás, a tulajdonosnak kiléte, a megterhelés terjedelme, az egyes jelzálogok tárgya, a jelzálogos hitelezőknek egymáshoz való viszonya s a jelzálogos követelések rangsorozata vagy épen nem, vagy legalább per nélkül meg nem állapitható ; és innen van, hogy nagy ritka a számosabb Ilejegyzést feltüntető oly telekjegyzőkönyv, mely ugy az abban teljesített bejegyzések elrendelésének, mint a bejeg}"zések miként történt teljesítésének szempontjából kifogás alá nem esnék. A telekkönyvi beadványok elintézése és a telekkönyvi ügyek ellátása sok helyütt olyan, hogy rosszabb akkor sem lehetne, ha telekkönyvi törvénynyel egyáltalában nem birnánk: és a telekkönyvek kezelése s vezetése olyan, hogy a legszerényebb igényeket sem elégíti ki; a bevezetések nem ritkán oly selejtesek, felületesek, helytelenek s a szabatosságot ugy nélkülözik, mintha az, aki a bevezetéseket eszközölte, sejtelemmel sem birna arról, hogy minden szavát annak, amit ir, a törvény a közhitelesség jellegével ruházza fel, hogy minden hiba, melyet elkövet, a bonyodalmaknak, a pereknek egész sorát vonhatja maga után, egyeseknek és egész családoknak tönkrejutását okozhatja. Fokozzák még a bajt a telekkönyveknek az úrbéri rendezéshez képest részint megtörtónt, részint még folyamatban levő átalakítása alkalmával elkövetett és még folyton felmerülő hibák : mert az átalakításoknak tapasztalatom szerint — legalább háromnegyedrésze rossz és nemcsak azt a sok százezret nem éri meg, a mibe került, hanem jobb, ha egyáltalán foganatositatlan maradt volna.