Telekkönyv, 1896-1897 (1. évfolyam, 11-12. szám)

1897 / 11. szám

285 delkezést tart jónak, azt rendelje meg, de ha a bizottságok annak provokálása nélkül hatáskörüket tullépik s magukat a törvényen — bár jóindulat által vezéreltetve — felül helyezik, bekövetkezik, hogy a gyakorlati életnek teljesen meg nem felelő rendelkezés továbbra is mint törvény fenmarad s hogy az azt túllépők a felülvizsgálatok vagy más kérdések felmerülte alkalmából ugy tűnhetnek fel, mintha saját szakmájukat nem értenék. A törvényhozást azon nemes s jó irányú intentió vezethette ezen törvényszakasz megalkotásánál, hogy a nyilvánkönyvi jogosultak a telekkönyvbe biztukba ne csalatkozzanak s kijátszásnak kitéve ne legyenek. Mert el tudom én képzelni azon esetet is, hogy a telekkönyvi tulajdonostársak az egyik tulajdonostárs illetőségére bejegyzett jelzálogos hitelező kijátszása czéljából akként is megoszthatják telekkönyvileg bejegyzett ingatlanukat, hogy az egyiknek például az 1000 holdas területnek jó termő földet képező siksága, a másiknak a mellette elterülő homokos vagy kavicsos hasznavehetetlen hegyoldala jusson. Csakhogy az ilyen esetek rendkívüliek és nagyon ritkák lehetnek, mert a tapasztalásból tudjuk, hogy az egymás mellett elterülő egyes földrészletek, különösen a kis, alig 1 2 holdat képező úrbéres parczelláknál, nem lehet a részlet egyik része sokkal kevesebbet vagy többet érő a másiknál, valamint hogy' ha nem minden részletet osztanak meg egymás között, hanem a részletek feldarabolása nélkül akként osztozkodnak, hogy egyes egész részletek az egyik, egyes egész részletek pedig a másik tulajdonát képezzék, feltéve, hogy területeik egyenlők, szintén nem lehet a két fél ingatlanának az értéke feltűnően különböző. Ép en ezen okokból is nem eltörlését, de a fentebb előadottakból kifolyólag olynemü módosítását óhajtanám a már többször óiintett rendelkezéseknek, hogy a betétszerkesztő bizottság az esetben, ha az előtte fekvő adatokból, úgymint terület, kataszteri tiszta jövedelem, stb. a bizalmi férfiak s a község elöljáróinak előadásából kétségtelenül bebizonyítva látja, hogy a felosztott részletek ugy területileg ős tiszta jövedelem szerint, mint becsértékben megfelelnek a tulajdonostársak telekkönyvileg bejegvzett arányának, hányadának (72 - 72! vagy 2/3-ad 73-ad) az 1891." évi XVI." t.-cz.' 19. §-a második bekezdésében megkívántató megállapodástól eltekinthessen. Ilynemű felsőbb rendelkezés által megmenekednék a betétszerkesztő bizottság attól, hogy a jelzálogos hitelezők kitanítására nagy időveszteséggel járó átiratokat tegyen, lehetővé lenne téve a legtöbb esetben a jegyzőkönyvek szabályos felvétele s nem szenvedne csorbát a jelzálogos hitelező érdeke sem, sőt a mint a tapasztalás mutatja, aránylag nagyobb értéket képvisel azon í/i telek, mel}' egészben van egy bizonyos összeggel terhelve, mint azon 2/4 teleknek ugyanolyan teherrel terhelt fele része (1/4 telek), melynek másik felerésze tehermentes, mert mig amaz kizárólagos tulajdont, emez a jövőben könnyen perlekedésre okot szolgáltató közösséget képez, ma már pedig a közösségtől irtózik az emberiség.