Társadalomtudomány, 1944 (24. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 1-3. szám - Külföldi magyarok. Társadalom-lélektani kísérlet

KÜLFÖLDI MAGYAROK 97 Azok, kik a történelmi szélvész idején lakhelyükön maradtak Páris utcáin próbáltak boldogulni, az akkori sajátos lehetőségek szerint. Emlékszem egy jelenetre. A legválságosabb napon találkoztam egy billancourti magyarral. Utazik? — kérdeztem. Minek? — felelte. Hát a gyár? — folytattam. Elment — válaszolta. Hová? —Azt mondják, hogy Saintes-ba, menjünk utánuk, ahogyan tudunk ; hát megy a váci fene, nem megyek. Valahogyan majd csak lesz. — Lett is. Pár hét után megint összeakadtam vele. Mit csinál? — Árulok, a németeknek. Nem tudna ajánlani valami jófajta fiatal lányt? — Minek? — Hogy nagyobb legyen a haszon. — Pénze van-e? — Negyven frankkal kezdtem, máma már kétszázat kerestem ; mikor négyszáz lesz, veszek száz kiló szappant, azzal fogok kereskedni. Mit példáznak e történetek? Azt, hogy nemcsak a kiképző tábor ötvenkét nemzete közt, de a népeknek abban a nagy vei senyében is, mely Párisban volt, jól álltuk meg a helyünket, nem sodor el a vihar, szilárdak vagyunk. Bírjuk a versenyt. Példáznak azonban mást is. Példázzák a magyar ember végzetes magányosságát, idegenségét Csodálkozva jár-kel az élet dolgai, a világ tájai közt, de beolvadni képtelen A magyar civilizációnak van valami különleges (sok esetben érthetetlen) megtartó ereje A beolvadás lehetősége csak a második nemzedéket csábítja. Az első még makulátlanul őrzi magyarságát, ragaszkodik hozzá, büszke rá, kérkedik vele, mint ritka becsű kinccsel. Franciaországban más gátja is van az olvadásnak. A latin népek zárt életet élnek, nehezen fogadnak be idegen elemet . van bennük valami gőg és kegyetlenség, fölényérzet és közöny; fölszerelve apró utakon futottak, így érték el a Loire-t. Amikor átkerekeztek a beaugeancy-i hídon, közvetlenül utánuk robbantották föl azt. Aztán bombázott városon'hajtottak át, a templomon kívül — mondják — alig maradt belőle más. Eljutottak Clermont-Ferrand-ba (szédítő, hogy milyen teljesítményekre képes az ember), ott azonban közölték velük, hogy nincsen munka, a gyár egyelőre nem működik. Sátrat ütöttek hát a város alatt, négy hétig táboroztak ott, — kérem,» mint a cigányok — meséli —, de milyen gazdag ország ez, négyszáz millió ember is elélne benne. Most láttuk csak, hogy Páris még nem Franciaország s a vidéki népesség egészen más, mint a párisiak. A parasztokban például nincsen semmi idegengyűlölet. Igen jól kijöttünk velük». Társadalomtudomány. ~