Társadalomtudomány, 1944 (24. évfolyam, 1-3. szám)
1944 / 1-3. szám - Külföldi magyarok. Társadalom-lélektani kísérlet
86 DOBÜSSY LÁSZBÓ Napjaink zűrzavarának jellegzetes adaléka ez : a tömeg nem hisz vezetőinek ; többet és jobban akar tudni, mint azok, kik összefüggéseikben látják a fölmerülő kérdéseket. így a kormányzat megértést tanúsít és rokonszenvet hirdet a külföldi magyarok irányában, a köznép azonban gáncsoskodik és gyanakszik, mételvezetteknek, hamisaknak minősíti azokat, kik a határokon kívül kénytelenek élni. Extra Hungáriám non est vita — véli a vidéki úr s mindazok, kik nem itták a Tisza vizét, kizárandók a nemzeti közösségből. E békeperspektivás szük magyar szemlélet fojtja meg a legnemesebb szándékokat. Belső átnevelésre van tehát szükség. A külföldi magyarság kérdése nemcsak a határokon kívül dől el, amint — hasonlóképpen — a magyarság világszerepe, tehát jövője is, elsősorban otthon alakul; egyetlen hatásos propaganda van : az erős hadsereg s a jól rendezett belső viszonyok. A közgondolkodás őszintesége ennek nemcsak folyománya, de föltétele is. Hallom kesergő szülőktől, hogy a külföldről hazavitt gyermekeket idegeneknek csúfolják anyaországi társaik s gúnyolják őket beszédük miatt. Vigasztaljam-e őket azzal, hogy négy évvel ezelőtt minket minősítettek Benes-bérenceknek vidéki írnokok, őrmesterek, alispánnék meg kiérdemesült miniszterek? Ez épp a magyar baj, nagy baj : hiányzik a mérték s egyre züllik szellemi közéletünk szintje ; hová hanyatlott száz esztendő óta ! S a baj nemcsak az, hogy gyermekek meg kisemberek büntetlenül csúfolkodnak, hanem sokkal inkább az, hogy ezzel egyidőben hivatalos és hivatatlan rétorok (ön) telt hangon dicsérik külföldi atyánkfiai erényeit vagy a felvidékiek új szellemét. Az arány tisztelete, úgy látszik, nem erénye többé nemzetünknek. Ezért inog a kölcsönös bizalom is, ami nélkül pedig nincsen közösségi élet. «Legjobb politika az őszinteség» — vallotta Eötvös. Ez az őszinteségi eszmény most, sajnálatosan, egyre homályosodik. Messzire vezetne az okok elemzése, nem is célunk itten ; csak mellesleg említem — mint ép a külföldi magyarok közt kialakult észleleteket —, hogy őszintétlenségünk minden bizonnyal a romantikus közgondolkodás terméke. Irodalmunk klasszikus korszaka a romantikával azonos, tehát nemzetképünket és eszményeinket (az iskolán keresztül) romantikus