Társadalomtudomány, 1944 (24. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 1-3. szám - A fővárosi gyermekek népiskolából való kiemelkedésének szociális tényezői

74 JANKOVITS MIKLÓS A vizsgált tényezőket valami módon kapcsolatba kell hoznunk egymással. Hogy egybevethessük és összehasonlíthassuk őket, közös mértéket kell keresnünk. Némi támpontot talán már akkor kapunk, ha mindegyik kimutatásból (lakás nagysága, a család jövedelme stb.) egymás mellé állítjuk azt a %-ot, amennyi a táblázat legkedvezőtlenebb csoportjából továbbtanul. Amelyik % kevesebb, az nyilván inkább gátolja a továbbtanulást, mint ahol a továbbtanulók %-a több. Ezek szerint az i helyiségben lakó gyermekek közül továbbtanul.... 59-1% 50 pengőnél kevesebb jövedelmű család gyermekei közül továbbtanul 45'4% 10-nél többgyermekes családok gyermekei közül továbbtanul 40'9% iskolába nem járt édesapák gyermekei közül továbbtanul 36'3% a rossz tanulók közül továbbtanul 48*4% Feltevésünk szerint a továbbtanulás elé legnagyobb akadályt az édesapa kevés iskolai végzettsége állítja (36-3%), majd sorrendben a 10-nél több gyermek (40-9%), az 50 pengőn aluli havi jövedelem (45-4%), a rossz tanulmányi előmenetel (48-4%) és legvégül legkisebb akadály az egy helyiségből álló lakás. Ha viszont mindegyik táblázat legkedvezőbb csoportjában kiemeljük a továbbtanulók %-át, esetleg megkaphatjuk azt a sort, hogy a tényezők milyen mértékben segítik elő a népiskolából való kiemelkedést. (A nagyobb % inkább, mint a kisebb !) Ezek szerint az 5 szobás lakásban lakó gyermekek közül továbbtanul .. 98-9% 1000 pengőn felüli jövedelmű család gyermekei közül továbbtanul 98-6% az egykék közül továbbtanul 87-1% az egyetemet v. főiskolát végzett apák gyermekei közül továbbtanul 98*6% a kitűnő előmenetelű tanulók közül továbbtanul . . . 91-0% Az összeállítás szerint a továbbtanulást leginkább a nagy lakás segíti (98-9%), majd az 1000 pengőn felüli havi jövedelem