Társadalomtudomány, 1944 (24. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 1-3. szám - Jogszerű közigazgatás, eredményes közigazgatás, erős végrehajtó hatalom

5° BIBÓ ISTVÁN integrálódási pontja maradt mindazoknak a hatalmi lehetőségeknek, melyeket valamely különleges szervezeti módszer segítségével (népképviseleti törvényhozás, független bíróság) nem választottak külön a központi hatalomtól.1 A hatalmak megosztásáról szóló elv másik deformálódása a törvényhozás javára történt. A hatalmak megosztásának indokolásával kapcsolatban Locke fejtette ki az, hogy nem jó, ha a törvényeket ugyanazok hozzák, mint akik alkalmazzák. Ebből született meg az az elméleti koncepció, mely a parlament és végrehajtó hatalom viszonyát nem úgy képzelte el, mint két valóságos hatalmi tényező egyensúlyát, sem úgy, mint az irányító ellenőrzés és cselekvés ellentétét, hanem úgy, mint az általános szabályalkotásnak és konkrét ügyintézésnek elméletileg és a dolgok belső természete szerint eltérő funkcióit. Ennek legkirívóbb következménye az volt, hogy a népképviseleti parlament, mely lényege szerint elsősorban ellenőrző és közvéleményformáló szerv, a maga törvényhozási monopóliuma alapján beleszólást igényelt minden «általános» szabályalkotásba, még akkor is, ha annak szakjellege folytán ez a beleszólás nem jelenthetett komoly és érdemleges ellenőrzést, hanem csak ötletszerű módosításokat és zavaró, politikai szempontú változtatásokat eredményezett. A kormány parlamenti felelőssége ezenfelül lehetőséget adott a parlamentnek kicsinyes gyámkodásra is. A parlament intézménye tehát ezen a ponton maga is tényezőjévé vált az állami igazgatás szakszerűtlenné és szolgálatszerűtlenné válásának s így vált az előretörő modern szakszerűség a parlamentárizmus kritikájának a megindítójává.2 Ebbe a kritikába azután örömmel belekapcsolódott az a monarchikus, uralmi szellemiség is, mely nem szűnt meg visszakívánni a közigazgatás régi kötetlen, ellenőrzetlen s uralmi lehetőségeket nyújtó állapotát. A parlamentárizmus elleni kritikának ez a kétféle összetevője a legvilágosabban szétválasztható éppen az erős végrehajtó hatalom programmjában. Azon ugyanis, hogy a végrehajtó hatalom erős, kétfélét érthetünk. Érthetjük egyrészt azt, hogy 1 Magyary Zoltán : Magyar Közigazgatás 41. o. 2 Magyary Zoltán : Közgazgatási vezérkar. Budapest. 1938. 3. o.