Társadalomtudomány, 1944 (24. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 1-3. szám - A vagyon és tulajdon Martoson

4 FÉL EDIT a leány hozománya. Nem tartozott a hozományhoz, de ma is szokásban van, hogy a fiatalasszony édesanyjától kapjon egy ludat egy évre, hat évre kölcsönbe vagy örökösen. Mikor az anya — egy-három évre a házasságkötés után, adni szeretné a ludat, a fiatalasszony megkérdezi napától, «az anyám ígért ludat, meg-e engedné, hogy tárcsám?» Nem egyszer az a felelet, «de itten ugyan nem különözö» vagy «maj ha te lesző a gazdasszony, akkó tarcsá». Ha azonban «jószívü» a gazdasszony, akkor azt mondja : «hát csak vesződjé vele, osztán tedd fére, ami marad». Olyankor is bele szokott egyezni, amikor nőtlen legény van még otthon, aki haragszik érte, ha a menyecske öltözik a gazdaság pénzéből, ilyenkor azután «evve kötik be a szemit». Az ilyen lúdon nem a háznak, hanem a menyecske anyjának jegye van. Helyet is külön készítenek neki. A legelőn a fűbért a menj^ecske, vagy édesanyja fizeti érte, különben az após nem tűrné. A lúd hasznát azután a menyecske félreteszi és szükség esetén magára költi. Szokás bizonyos esetekben földet is adni a menyecskének használatra, de csak újabban, a mult háború óta. Mikor úgy látják a menyecske szülei, hogy nem adnak ruházatra az após házánál a leányuknak és van is nekik földjük, meg «jószívűek» is, akkor előfordul, hogy tavasszal adnak neki egy darabka kukoricaföldet, ültesse ő be. Őszre azután visszaveszik, hogy következő tavaszra másik darabot adjanak. Az is szokás újabban, hogy ha a leánynak módosak a szülei, a vejüké pedig kevéssé, adnak nekik, ugyancsak használatra búzaföldet, hogy abban dolgozzanak és ne kelljen nekik a máséba menni részt aratni. Az ilyen földet azután a közös igával művelik meg, de csak, amikor már a közösét elvégezték s a hasznot félreteszik maguknak. 3. A munka. A férfi és női munkák1 között van határ, aminek betartásához a lehetőségek szerint mindenki ragaszkodik. A kereső asszonyt dicsérik, «csak asszony és mégis föl bírja magát tar1 Lásd ehhez «A társaságban végzett munkák Martosom. Népr. Ért. 1940. 2. sz.