Társadalomtudomány, 1944 (24. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 1-3. szám - Jogszerű közigazgatás, eredményes közigazgatás, erős végrehajtó hatalom

44 BIBÓ ISTVÁN nek, és pedig a szolgdlatszefüség értelmét. Az állam uralmi szem­lélete az állami igazgatásban elsősorban egy hatalmi apparátus fenntartását látja és minden igazgatási cselekedet végső szem­pontjának a hatalmi apparátus szilárdságát és presztízsét tekinti, amiből rengeteg demonstratív, presztízs-jellegű és személyi pozí­ciók fenntartására irányuló igazgatási cselekedet következik. Ezzel áll szemben az állami feladatok modern, szolgálatszerü felfogása, mely az állami igazgatást tárgyi célok szolgálatának fogja fel. Ez a szempontváltozás azonban szintén nem lokalizál­ható a XX. századi államfejlődéshez. Ez is hosszú múltra vissza­tekintő fejlődés eredménye, melynek első összefüggő jelentke­zése a középkori hivatalnoki apparátus kialakulásával kapcso­latos, a merkantilizmussal és a felvilágosult abszolutizmussal vesz nagy lendületet s a francia forradalom után kerül dön­tőleg fölénybe a hatalmi és uralmi szempontokkal szemben, — legalább is az értékelés és a követelmények síkján. Az egész fejlődés csupán egy másik aspektusa a hatalom megneme­sít ésére irányuló évszázados fejlődésnek s teljességgel párhuza­mos a közigazgatás jogszerűsége felé haladó fejlődéssel. Eredményesség alatt azonban szociológiai vonatkozásban nemcsak konkrét eredményekre való beállítottságot s nemcsak a közigazgatás szolgálatszerű felfogását érthetjük, hanem vizs­gálhatjuk az egész közigazgatásnak az egész társadalmi matériára való hatását s itt is kereshetjük az eredményesség speciális, mo­dern értelmét. Egy középkori, hűbéries, rendi jellegű és gazda­ságilag nagymértékben önellátó társadalomban egy közigaz­gatási intézkedés, bármi legyen is a tartalma, végeredményben eleve azzal indul el az útjára, hogy amint a társadalom mind kisebb egységei felé halad, ezenközben a legkülönbözőbb elhaj­lásokat fogja szenvedni, s csupán a kisebb egységek belső rend­jének a szűrő és elhajlító közegén keresztül tud érvényesülni. A szóbanlévő közigazgatási intézkedés ezt nem mondja ki, esetleg nem is gondolja végig, de mindenki tudja és természetes­nek tartja, hogy csupán így érvényesülhet, ami egyúttal azt is jelenti, hogy bizonyos részben egyáltalán nem fog érvényesülni. Ez az aránylag nagy százalékban való nem-érvényesülés jelleg­zetes volt az egész középkori állami szervezetre, sok helyütt egészen a legújabb korig. Ez a relatív eredménytelenség annyit

Next

/
Thumbnails
Contents