Társadalomtudomány, 1944 (24. évfolyam, 1-3. szám)
1944 / 1-3. szám - A vagyon és tulajdon Martoson
A VAGYON ÉS TULAJDON MARTOSON 33 tekinthetők annak a legegyszerűbb iránytűnek, mely után igazodva minden egyén megtalálja a maga szociális funkcióját. Ki kell még emelnünk azt az országos előfordulású jelenséget is, mely szerint az idősebb fi- és nőtestvért más megszólítás illeti, mint a fiatalabbat. Ugyancsak az egész országra kiterjed a nagynénik, nagybácsik, valamint az idősebb édes testvérek néném-, bátyámmal való illetése; a vérszerinti nőrokon férje, ahány ágig csak terjed a rokonság, mind, sógor'. A «sógorság» olyan nagy, hogy például a közel 13.000 lakosú Gúta községben mindenki sógornak hívja a másikat (hacsak nincsen közelebbi vérszerinti kapcsolatban vele), az is, aki valójában nem tudja a sógorságot kimutatni. Csaknem ilyen általános a vérszerinti férfirokon feleségének ángy-gyal való illetése. Községünkben az ángyom helyett használt asszonyom, úgy látszik kivételnek számít s mint már említettük is, nyilván olyan régi szóhasználat eredménye, amelyről az «ángyom» lekopott. A fiatalasszony ura idősebb és fiatalabb fitestvérét az erdélyi részeken kívül országosan öregebbik vagy nagyobbik, illetve kisebbik uramnak szólítja, miből a levirátus intézményére következtethetünk ugyané helyeken. Ugyancsak országos jelenség, hogy az asszony, bár kiválik a maga családjából és férjéébe kapcsolódik, mégis megtartja házasságában mindvégig leánykori nevét. Az özvegyen maradt nő helyzete a található igen kevés H adat alapján megegyezőnek látszik országosan. Ha nincs az özvegynek gyereke, és levirátus esete sem foroghat fenn, hazamegy a maga jószántából szüleihez. Ha azonban volna gyereke, akkor ottmarad ura szülei házánál akár levirátus kapcsán, akár pedig továbbra is özvegyen. Sokkal ritkább az eset, mikor gyerekestől megy, el a háztól. Igen kevés adalékunk van eddig arra a jelenségre, amikor az özvegyen maradt asszony hozhat ura házához másik férjet, aki az ő jogán vőnek fog számítani. A minőségileg bármily jelentős adat előfordulását eddig csupán három, azonos kultúrájú községben találtam meg s így egyelőre semmi következtetésre nem alkalmas. A gyerek hovatartozása már ingadozóbb. Annyi bizonyos, hogy a csecsemő fennmaradásáról az egész faluközösség tartozik gondoskodni : minden eddigi gyűjtésem azt mutatja, hogy Társadalomtudomány. 3