Társadalomtudomány, 1944 (24. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 1-3. szám - A vagyon és tulajdon Martoson

A VAGYON ÉS TULAJDON MARTOSON. I. A családi vagyon. Előző tanulmányomban1 a nagycsaládot, annak társadalmi szerkezetét és szokásrendszerét ismertettem. Most a tulajdonnal kapcsolatos élő jogrendről kívánok számot adni. Ha a gyerek hoz valahonnan egy tojást és azt mondja, hogy az az övé, tegyék a tyúk alá, keltessék ki, megteszik kívánságát. A kikelt csirkére is mondogatja azután a gyerek, hogy az az övé. Amikor azonban úgy hozza a gazdaság sora, hogy azt a csirkét levágják vagy eladják, akkor megy a többivel, mert «nem szoktatják rá a gyereket, hogy különözzön». Ez a példa rávilágít nagy általánosságban az egész község vagyoni viszonyaira, melyben igen kevés a «különözés», a «gazdaság» mindig együtt van. «Gazdaság»-nak a család ingó és ingatlan vagyonállományát nevezik, amiben a gazda és gazdasszony gazdálkodik. Amikor ebben a gazdaságban valakinek különvagyona van, az «különözik»; amikor a keresetet a gazdaságba adják, az a «közre megy». A martosi család úgy van felépítve, hogy benne lehetőleg minden a közre menjen és ne legyen különözés. Rávilágít erre egy adatközlő mondása, amely így hangzik : «a J. S. napának az a furcsa szokása van, hogy azt mondja az enyim, bolond beszíd, pedig az a mijenk». Elsősorban közös és megbecsülendő az apai örök. Ha valaki gazda ezt elprédálná, az egész falu rossz szemmel nézne rá, és szemébe is bitanglónak nevezné. Azután közös mindaz, aminek megteremtésén, meg- és fönntartásán együttesen dolgoznak. Ha a gazda nagyon üti a lovat például, 1 A nagycsalád és jogszokásai Martoson. Megjelent a Társadalomtudomány 1943. évi 4—5-i sz.-ban. Társadalomtudomány. I