Társadalomtudomány, 1944 (24. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 1-3. szám - A vagyon és tulajdon Martoson

FÉL EDIT a gyerekekkel is. Vannak asszonyok is, akik úgy vélekednek, hogy a férj nekik ugyanolyan tulajdonuk, mint ők neki és ők is ugyanúgy megverhetnék, ha tudnák, de a férfi az idősebb. Ez csak a különbség. De azért, ha veszekedéskor az asszony enged s megkérdezzük, hogy miért, a felelet az, hogy «az emberé a kalap», «az asszony fölött az ember rendőközik». A tulaj donigényt tárgyon, állaton jelölni szokás. A tulajdonjegy neve tárgyon billeg, állaton jel. Leggyakoribb billeg a tulajdonos nevének két kezdőbetűje ; ezek mellé vagy gyakran külön is iksot tesznek. Az iks álló vagy fekvő kereszt, így nevezik a hatágú csillagot is. Ha, ami gyakran előfordul, két azonos kezdőbetűjü gazda volna, akkor szokás az egyiknek neve mellé iksot tenni. Ha az egyiknek ugyanazon objektumán iks van s a másikén is az volna, akkor valamelyik húz az iksbe egy vagy két vonalat (csillagalakban) megkülönböztetőül. A jegy helye minden tárgyon meg van határozva, így meg van határozva, többé-kevésbbé az is, hogy milyen tárgyra milyen jegy jön. A jel, a bélyeg az, ami a tárgyat, baromfit gazdájának «megtartja». «Nem tartotta meg a billeg» mondják, ha mégis elviszik. Jelöletlen dolgot nem lehet keresni. Ha valaki keresni megy valamit, az első kérdés, hogy «minő billeg vót rajta». Ha jeltelen a keresett állat, tárgy, nem adják vissza. «Mér nem jelőte?» J. F.-né látta, amikor szomszédasszonya megfogta este egy csirkéjét. A szomszéd reggel piacra készült Komáromba. Átment hát egy ürüggyel hozzá és mintha csak véletlenül akkor látta volna meg csirkéjét a kocsiban, azt mondja, hogy ez a csirke az övé. «Ha a tied, hát vedd e», mondja a szomszédasszony. «Engedje e ke», mondja a tulajdonos. Hosszas huzavona után a szomszéd elhajtott a csirkével. A tulajdonos azért nem merte elvenni, mert nem volt jelölve és nem tudta volna tulajdonigényét mivel igazolni. Ha lett volna jel a csirkén, szó nélkül elveszi. Az is előfordulhat, hogy a jelölt tárgyat «ejelölik», vagy «efordítják a jelt». Aki el akarja tulajdonítani, a más jelét, úgy igazítja, hogy az övének feleljen meg. A régi tulajdonos ilyenkor is hiába keresi jószágát. Meg is mondhatja az új tulajdonosnak «megáj, ejelőted a ludamot», de ez mind hiába, nem az övé az már többé.