Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - A nemzetnevelés fogalma

IMRE SÁNDOR értelmű, latin kifejezés (a neonacionalizmus) csakhamar félretolta és a kezdeményezést is elfeledtette. Újabban, 6—8 évvel ezelőtt, kétségtelenül külföldi politikai hatásra egyszerre fontossá lett nálunk is a nemzetnevelés, de nem eredeti, szakszerű értelmében, hanem határozott politikai törekvések megjelölésére. A szó gyakori használata mégis reménységet nyújtott a nevelésen való gondolkodás terjedésére és mélyülésére s remélni kezdtük az annyira hiányzó vezetőgondolat kialakulását a nevelésben s a nevelés középpontba jutását a nemzet ügyeinek intézésében. Ma már azonban a név aggasztóan jelszóvá lett. Attól lehet tartani, hogy a sok emlegetés nemcsak a szót koptatja meg, hanem útjába áll a gondolat valósulásának. A «magától értődő» jelszó népszerűsége rendesen elsekélyesíti a tartalmat és így megbukik a gondolat. Ennek megelőzésére azt kell tisztán látnunk : mi is az, amit valósítani akarunk.1 3. A fogalom tisztázása nagyon könnyű. Csak észre kell vennünk a mindennapi valóságot, hogy milyen kapcsolatban van a nemzet a neveléssel s le kell belőle vonnunk a következtetést, hogy miként lehet e kapcsolatot szilárddá tenni. A valóság egyik oldalról az, hogy a nevelésnek mindig a nemzet adja meg az alapot és a keretet, mert nevelők és növendékek egyaránt a nemzet tagjai s együttes munkájok a nemzet keretében folyik ; másfelől pedig az is valóság, hogy a nevelés a nemzet életébe avatkozik, mert tagjainak a minőségét alakítja. Ebből ered az a természetes követelmény, hogy a nemzet tagjait olyanná neveljük, amilyen emberekre adott viszonyai között szüksége van, tehát a nevelésnek minden részletét, azaz minden nevelőt nemzeti tudatosságnak kell vezetnie. A nemzetnevelés fogalmában tehát egy tény és egy követelmény van együtt. Oly természetes mindkettő külön s a kettő kapcsolata is, hogy érthető, ha kezdetben némelyek nem fogták fel, mire való ezt a közönséges igazságot külön megállapítani, sőt külön meg is nevezni. Azután megértették, hogy azért, mert a nemzet gondolata a magyar nevelésben még soha sem érvé1 Ugyanilyen tisztázó szándékú közlésem 1919 őszéről: Mi a nemzetnevelés? a háborús élet, megújhodás, nemzetnevelés c. kötetemben (1942) ; u. ott 1918 őszéről: A nemzetnevelés jogosultsága.