Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - Hort Dezső: Jellem és társadalom. Szociálkarakterológia. Budapest: Pannonia, 1943 [könyvismertetés]

KÖNYVISMERTETÉSEK Kevés ember van, aki külső és belső adottságainál fogva alkalmasabb volna az elvesztett béke analizálására, mint ő. Hosszú időn át a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal egyik vezetője volt, aki közvetlen tapasztalatból ismerhette meg a Munkaügyi Hivatal és a Népszövetség működését, a politikusokat, akik a Népszövetség, az állami delegátusokat, a munkaadók és a munkavállalók képviselőit, akik a Munkaügyi Hivatal értekezleteit látogatták és aki mellett még sokat utazott és négy világrész legkülönbözőbb országaiban a helyszínen győződhetett meg arról, hogy milyen életszínvonal, milyen szociális érzés, milyen közhangulat volt a genfi üléseken prezentált díszes kiállítású kirakatok mögött. Annak, hogy belső adottságai is megvoltak, hogy megvolt a tárgyi tudása, mély emberi érzése, tanúbizonysága ez a könyv. A mü mindegyik fejezete önálló egész. Tulaj donképen tehát tanulmány sorozat, melyet egységgé a témakör tesz és az, hogy írójuk közös. A tanulmányok három téma körül csoportosulnak. Az első témakör a háború utáni nemzetközi élet, az utazó és Genf szemüvegén át. A második témakör a két világháború közötti Franciaország, Németország és Ausztria, valamint Középeurópa régi és újabb államai. A harmadik témakör az elvesztett béke és a holnap kérdései. A könyv a két világháború közötti időszak, jellemzésével kezdődik. A két világháború közötti világ tarka képéből — Butler szerint — sokat tanulhatott az, aki nyitott szemmel utazott és nemcsak azért utazott, hogy világot, hanem azért is, hogy embereket lásson. Nem volt jó világ és távolról sem volt olyan jó, mint amilyen lehetett volna. Azonban sokfelé nagyon sok történt azért, hogy a nagy tömegek sorsa jobbá legyen. Kis világ volt, mert óriásit fejlődött a közlekedés, amely elérhetővé tette, közel hozta egymáshoz a világ messzefekvő részeit és akarvanemakarva kölcsönös függést létesített olyan államok között, amelyeknek a lakói nemrég még semmit vagy keveset tudtak egymásról. Nagy volt benne az őszinte békevágy, amely csak erősödött akkor, amikor egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy egyre jobban fenyeget a háború. Erősödőben volt benne a közvélemény jelentősége. A csak a hivatalos körökkel, az elszigeteltségben élő, látszólag mégoly nagy hatalmasságokkal érintkezőt folyton meglepetések érték. Mélyebb és szélesebb erők kezdtek mozdulni. Ennek a világnak egy-egy vetülete volt a genfi Népszövetség és a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal. Mindkét intézményt a béke-