Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - Hort Dezső: Jellem és társadalom. Szociálkarakterológia. Budapest: Pannonia, 1943 [könyvismertetés]

546 KÖNYVISMERTETÉSEK ráébredtek arra, hogy a közügy valóban közös, mindenkit érdeklő ügy. Nemcsak a háború az, a béke is. Másképen látják az emberek a dolgokat, megváltozott az atmoszféra és ez a megváltozott atmoszféra nagy dolgok szülője lehet. A mult világháborúban csak a csapatoknál a harctéren következett be hasonló változás, odahaza nem és sok szép kezdeményezés megrontója volt, hogy légüres térben mozgott, az emberekben otthon nem talált visszhangra. A demokrácia megvalósításának a nehézségei nem abban vannak, hogy az emberek nem egyformák és hogy mindig akadnak emberek, akiknek jelleme és képessége semilyen arányban nincsen a maguk méltóságáról és fontosságukról alkotott véleményével, vagy akiknek óriási ambíciója semilyen felismerhető tehetséggel nem párosul. Sokkal veszedelmesebb a demokráciára a vallásos érzés hanyatlása, a központi hatalom szervezésének a mai módja és a nagyipar. A vallásos érzés hanyatlása következtében hanyatlott olyan nagy mértékben az egyén értéke. Ez persze nem jelenti, hogy a mai egyházak reneszánsza a demokratikus fejlődés szempontjából feltétlenül kedvező volna. Tény azonban, hogy az ember méltósága, amely következik abból, hogy az emberek valamennyien Isten gyermekei, alapvető volt a demokrácia első nagy képviselői szemében még akkor is, ha nem voltak vallásosak a szó szokásos értelmében. Tény az is, hogy az emberi természetben mélyen benne van a természetfölöttitől való félelemé s annak a tisztelete, és ha Isten realitása az emberek számára megszűnik, a Vezért vagy Államot ruházzák fel természetfölötti hatalommal. A központi hatalom szervezésének mai módja azért veszedelmes a demokrácia szempontjából, mert a technikai eszközök tökéletessége óriási hatalmat ad a hatalmon lévők kezébe, amelyekkel szembeszállni úgyszólván lehetetlenség. A modern nagyipar részben ugyancsak ezért veszedelmes, de nemcsak ezért. A modern nagyüzemben a munka természete olyan, hogy kiöli a lelket az emberekből, tömeget csinál belőlük. Ezen nem változtat az, hogy az üzem tulajdonosa kapitalista vállalkozó, vagy munkások részvénytársasága, vagy maga a közösség. A modern termelés kétségtelenül emelte széles néprétegek jólétét. Azonban hozzászoktatta őket ahhoz, hogy fogaskerekeknek higyjék magukat egy nagy gépezetben, amelynek a működését meg sem érthetik. A háború mindezen nem segített. Olyan mértékű vallásos ébredés jelei, amely az emberi lélek méltóságát és értékét mindenütt visszaállítaná, nem mutatkoznak. A hatalom eszközei pedig még erősebbek let-