Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - Hort Dezső: Jellem és társadalom. Szociálkarakterológia. Budapest: Pannonia, 1943 [könyvismertetés]

KÖNYVISMERTETÉSEK 533 feletti győzelemre, azok nemigen szoktak sok babért aratni a csatatereken. De hagyjuk a béke filozófiáját, s adjuk át ismét a szót a szerzőnek, aki 20 esztendő világpolitikai eseményeinek tükrében mutatja be nekünk azt, miként próbálták a «nagy fegyverszünet)) vezető államférfiai és nemzetközi jogászai az elveszett békét újra megtalálni. Mindenekelőtt a békekonferenciára visz el bennünket a szerző. Nem pusztán az eredményeket, a létrejött szerződésszövegeket elemezi, mint a tételesjogászok általában szokták. A jog formái mögött küzdő, birkózó érdekeket, akaratokat igyekszik megvilágítani. Bőségesen ismerteti a felelős államférfiak beszédeit a nemzetközi élet döntő eseményeivel kapcsolatban ; kutatja lélektani indítékaikat, s minden esetben bevezet bennünket a szerződések betűi mögé, a szociológiai erők játékáig. Mikor a könyvet olvassuk, az az érzésünk, mintha mi is ott ülnénk a konferencián ; végigszalad előttünk a szónoklatok, tárgyalások, szerződések színpompás vetített képe. De az igazi résztvevőkkel szemben mi már tudjuk, hogy mindez csak színház, komédia. A békés szavak mögött nem a Béke van, hanem a háború réme, amely 20 év múlva visszajön, mert vissza kell jönnie. Visszahozzák a szembenálló érdekek, amelyek nem ismernek korlátokat ; a szenvedélyek, amelyek még mindig erősebbek az észnél, s a félelem, amelyet a győzteseknek sem sikerült legyőzniök. Az igazi béke nem jött el, nem jöhetett el, amíg az a társadalom, amely a konferencián elhangzott szavak mögött egyedül jelentette a valóságot, saját egységét és egyensúlyát — a széthúzó ősi erőket legyőzve — meg nem találta. A békekonferencia erre az igazi megbékélésre, a szerző szerint, a lehető legalkalmatlanabb hely volt. A résztvevő nagyhatalmak közt csupán egy volt, amely nem saját nemzeti érdekeit akarta a konferencián érvényesíteni, hanem a háború igazi nemzetközi célját : a szervezett békét. Illetve, amelynek nemzeti érdekei kizárólag ennek a nemzetközi célnak a biztosítását kívánták. S a végzet úgy akarta, hogy a döntő pillanatban éppen ez az egy állam váljék ki a konferenciából, sorsára bízva azt a különérdekeik felett félve őrködő államok kezében. Az eredmény az lett, hogy területi, jóvátételi, gyarmati kérdések kerültek előtérbe, s a szervezett béke nagy problémája másodrangú kérdéssé süllyedt. Pedig a béke megszervezése nélkül semmi sem biztosítható tartósan ; sem terület, sem gyarmat, sem jóvátétel. A szervezet az államok között ugyanolyan jelentőségű, mint az államon belül;