Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - Hort Dezső: Jellem és társadalom. Szociálkarakterológia. Budapest: Pannonia, 1943 [könyvismertetés]

KÖ NYVISMERTETÉSEK célok által. Zűrzavar, önkény, szenvedés viharzik a korszakon át, szomorú kép az antik, vagy akár a Karoling-birodalom jogrendje után is, — de ebben nem a társadalmosodásnak szokásszerü módszerei a hibásak, hanem az, hogy ez új módszerek még nem tudtak általános európai struktúrává összeszerkesztődni. A szerző nyilvánvalóan a süllyedés korának tartja a hűbéríesség kezdő korszakát, s mintegy csak önkénytelenül méltányolja módszereinek Európát kialakító jelentőségét. Hangsúlyozza, hogv éppen az új társadalomrend és az új francia államszervezet mélyfészkén lesz a IX—X. században teljesen úrrá a szokásszerűség, alulról felnyomulva megszüntet minden központi törvényhozást, minden írásbeli ügyintézést, — még teljesebben, mint az Okcidensnek szélsőbb, kultúrátlanabb vidékein. Hogy azután, a XII. századtól, itt induljon meg a szokásszerű társadalomviszonyok írásos, közhitelű gyűjtése, egyre fokozódó arányokban, s mind általánosabb érvényű rendszerezéssel. Egész Európa követi ezt a példát, amely az antik politikai állam helyébe a modern adminisztratív államot építi fel. Mindvégig igen élesen figyeli a szerző az írásbeliségnek szerepét a társadalomfejlődésben ; ami azelőtt csupán a szerződésekrendelkezések technikai segédeszköze, az írás, most a bonyolult, mély társadalmi tények gondos megörökítője lesz, óvatos rendszerezője. Az írásképzett klerikus nemsokára ott szerepel a legkisebb rurális társadalomképlet belső szerkezetének megörökítésében is. Az írásbeliség, a hűbériség használatában, kiemeli az alsó rétegeket a hangtalan homályból, amelyben az antik társadalomvezetés tartotta őket. Az európai írásintellektualizmus kialakulása is hűbéries : életközei tapasztalatokkal kellett dolgoznia, megbízható szakszerű kölcsönösségben a többi hivatással, — s nem a hatalom és az üzlet érdekeinek kiszolgálójaként. Ily lassú rendszerező feldolgozás emeli ki lassan a rendi tagozódásokat, az adminisztratív hűbéralakulások és az adminisztratív állam kereteiben. A szerző elsősorban a nemesség kialakulásával foglalkozik, hiszen a hűbériségben is főként a felső rétegek érdekelték. Mégis kiemeli azt, hogy a nemességnek ez «elvonatkozása» az alsó társadalomtól miként adja át egyúttal a vezetés feladatait az új szakszerű intellektuálizmusnak, amely egyedül volt képes arra, hogy a bonyolult, változatos, mély társadalomigényeket hivatásszerűen gondjába vegye. A parasztság fokozatos háttérbe szorulása ellenére sem veszthette el munkahelyét, biztos egzisztenciáját és izmos szervezete továbbra is, a XVIII. századig, fékezője, elmélyü-