Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Polaritás a francia jellemképben

POLARITÁS A FRANCIA JELLEMKÉPBEN 27 ellentétesnek látszó, hanem valóban kontrarius tulajdonsággal, a közönséget mulattató és élénken társas, társalkodó alaptermészettel. Az ékesszólás szeretete, a szellemesség, a jó előadás is vannak annyira par excellence francia vonások, mint maga a zárkózottság. Akár a városi, akár a falusi népről van szó, mindannyian örülnek annak, ha egy üveg bor mellett kicserélhetik gondolataikat, találékony szellemük formás gyümölcseit. Maga a szalonélet is sokban járult hozzá természetesen a finom és szellemes modor kifejlődéséhez.1 De ugyancsak a szalonélet egyik legjobb példa az aránylagos zárkózottság és a társasági kedv parallel demonstrálására. Legnagyobb szerepet Rambuillet márkiné szalonja játszotta.2 E szalónokban a hölgyek: a precieuse-ök vitték a szót és a fogadónapokon társasjáték, csevegés, vita, jellemképek, bölcs mondások gyártása alakjában sajátságos társasélet alakult ki. Az a tény, hogy a francia modornak túlfűtött retorikai, patétikus készsége és élénk beszédvágya még ma is él, annak megállapítására kötelez, hogy itt mélyen rejlő, széles körben megnyilvánuló nemzeti tulajdonsággal van dolgunk, nemcsak a precieuse-korszak divatjával. A francia irodalom is elsősorban társadalmi irodalom, vagyis a francia író legtöbb esetben nem önmagának, hanem a közönségnek ír, nem individualista, mint az angol vagy a német író, akit ellenállhatatlan belső kényszer ösztönöz, hogy a lelkében forrongó érzéseknek és eszméknek kifejezést adjon. A francia író majdnem mindig befolyásolni, tetszeni, mulattatni akar és meggyőzni.3 Az irodalomnak e szociális és gyakorlati felfogásából következik, hogy a francia irodalomnak mindenkor a lírai költészet volt a gyenge oldala, míg éppen ellenkezőleg az elbeszélő, szatirikus és drámai költészet terén majdnem mindig vezetőszerepet játszott. Ezért nevezte a rosszmájú Schopenhauer egy ízben a franciákat «Európa majmainak*, akiknek az európai népek szórakoztatása, szellemes, könnyen emészthető irodalmi táplálékkal való ellátása a feladata. Természetesen a szellemesség nem olyan általános és 1 Granger : La Francé. 1 Birkás Géza : A francia irodalom története 594. • Birkás 3.