Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 3. szám - Almásy József: A Tízparancsolat a közéletben. Bpest: Árkádia kiadása, 1943 [könyvismertetés]

312 KÖNYVISMERTETÉSEK az I. parancsolat magyarázatában rámutat, hogy bálványimádás az is, ha az ember nem a kezeművét, nem faragott képet imád, hanem az államhatalmat vagy fajt tekinti legfőbb érték gyanánt, mintahogy valamikor a szent bikának hódoltak. A keresztény állam nem uralkodhatik tagjai felett korlátlan és felelőtlen módon, hanem szerető és felelős vezetőnek kell lennie. Végső fokon ugyan az állam vezetői Istennek tartoznak számadással, de a lelkiismereti felelősségnek itt a földön jogi biztosítékokra is van szüksége, ezt pedig a nemzet önkormányzatában találhatjuk meg. A szerző a teológus szabatosságával és elokvenciájávai fejti ki a személyes istenhit jelentőségét, mert az embernek csak rajta kívül fekvő erkölcsi mértéke lehet. Éppen ezért panteista alapon is elképzelhetetlen a felelősség érvényesülése : «Ha az állam maga a legfőbb létforma, a lét pedig azonos az Istennel és ami történik, mind az abszolút való önkifejtése, akkor a felelősségre vonás azt jelentené, hogy ugyanazért büntet, amire kényszerített, hiszen ebben az esetben a közösség minden tagjának minden tette ennek az abszolút valóságnak valamilyen önmagát továbbfejlesztő megnyilvánulása lenne» (103. L). A vallásbölcseletté mélyített államfilozófia tanulságaként állapítja meg az író, hogy erkölcsi felelősség érzése nélkül a közösség összetartó ereje egyedül a fegyelem és erőszak. Igazi tekintélyi állam csak a gondviselő szeretetéért és felelősségvállalásáért megbecsült hatalom lehet. Ez a keresztény család fogalmából fejlődött állam az, amelyre alkalmazható a IV. parancsolat : Tiszteld atyádat és anyádat ! Az V. parancs : Ne ölj ! az államra is vonatkozik. Az államnak sincs korlátlan, felelőtlen joga alattvalóinak élete felett. A szerzőnek igazat kell adnunk, hozzátéve: idegenek felett sem. Sem a hatalom, sem a szabadság nem lehet korlátlan. Büszkén idézi a szerző Prohászkát : a kereszténységnek ma már nincs oka szégyelnie azt, amiért korszerűtlennek tartották, azt, hogy éppúgy nem akart korlátlan szabadságot sem ismerni, autonóm erkölcsöt, szabadversenyt, anarchiát. Ez a korlátoltság és zabolátlanság vezet a hasznosság kizárólagos elvéhez : a liberalizmus gazdasági következményeihez. Ám a szociális igényeket szintén csak akkor lehet az igazság követelménye gyanánt beállítani, ha azokat sem helyezik materialista alapra, mert különben változatlan marad a helyzet : aki bírja, marja. (De a két nagy történelmi irányzat teljesítményeit is elismeri a szerző ; a liberalizmusnak köszönhetjük a jogrend és jogbiztonság kialakítását, a szociáldemokráciának