Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Polaritás a francia jellemképben

POLARITÁS A FRANCIA JELLEMKÉPBEN 23 huzavona mellett az is súlyosbította a helyzetet, hogy az ipari termelésnek nagy része német megszállás alá került. A gyapotszövő orsóknak elveszítették 59%-át, a cukorfeldolgozó iparnak 70%-át, a vasipar 90%-át, a széntermelés 50%-át. De mindez nem lázította fel a kedélyeket és Franciaország csodálatosan reorganizálta ipari termelését. Az ipari munkából a nők is bőven kivették részüket. A franciák sokfajta háborút viseltek már, de a védelmi harcokban voltak a legnagyobbak. Az 1914-es világháború is ilyen védelmi háború volt. Napóleon egyik marsallja: Davoust, tehát egy igen kompetens szaktekintély állította valamikor, hogy a franciák igen harciasak, de nem katonásak. És ez a mondás ma találóbb, mint valaha. Lehetne talán mondani, hogy a XIV. Lajos, valamint Napóleon háborúi imperialisztikus és militarisztikus szellemet leheltek.1 Csakhogy XIV. Lajos spanyol volt, Napóleon pedig korzikai, aki nem is érezte magát franciának. Különben nem írta volna végrendeletében azt, hogy : ezt a népet, melyet annyira szerettem. A császárnak Mária Louise-hoz címzett francianyelvű levelei vaskos hibákkal vannak telve. Csak ragyogó tulajdonságainak köszönhette, hogy a nép oly sokáig követte. Része volt ebben természetesen a franciák dicsőség iránti lelkesedésének is. Igaz, hogy az arisztokrácia és diplomácia köreiben még ma is találunk olyanokat, kik a katonai hagyományoknak hívői. Ezek szívesen emlékeznek vissza a dicsőséges időkre és a mult katonai eseményeire. És éppen a külföld előkelői és a diplomáciai körök forognak legtöbbet ebben a társaságban, melynek régi patinás kultúrája minden külföldit elszédít. Valóságban azonban mindez távol áll az igazi franciától, kiben csodálatos módon testesül meg a két ellentétesnek látszó tulajdonság : a harci készség és a polgári felfogás, mégpedig úgy, hogy egyszer az egyik, másszor a másik domborodik ki erősebben, de tulajdonképpen egyidőben mindkettő összeforrva, egyszerre van jelen. 2. Nem kevésbé élesen rajzolódik ki a francia jellemképből a zárkózott hajlam és az ennek ellenére fennálló társas készség. 1 Paul Distelbarth : Lebendiges Frankreich 172.