Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Céhrendszer és hivatásrendiség

20 SOMOGYI JÓZSEF Más kérdés azonban, mindez indokolja-e azt a — nálunk is felmerült — törekvést, mely az integrális korporativizmust, a teljesen hivatásrendi államot akarja a mai parlamentárizmus helyébe bevezetni. E hivatásrendi államban a hivatásrendeknek nemcsak tanácsadó, hanem törvényhozó szerepük is volna és korporációk parlamentje váltaná fel a mai politikai parlamentet. Az érdekképviseleti szervezkedésnek nem csupán előnye, hanem egyes veszélyei is vannak, mint ez már a középkori céhszervezeteknél is megnyilvánult. A hivatásrendek ugyanis a partikuláris érdekek képviseletére alakultak, ami azonban könnyen vezethet a közjó rovására kollektív önzésre is, ha a partikuláris érdekek képviselői nem tudnak felemelkedni az egyetemes közérdek magaslatára. Minden korporáció csak a termelők érdekeit képviseli, amivel szemben a fogyasztók érdekképviseletének, korporációjának megszervezése alig lehetséges. Már pedig bizonyára inkább a termelők vannak a fogyasztókért és nem fordítva. Éppen a mai viszonyok szembetűnően mutatják, hogy a termelők nagy része a maximális vagy méltányos ár felett az egyáltalán elérhető legmagasabb árat is képes kizsarolni az olyan megszorult fogyasztókból is, akik kötött jövedelmük mellett (pl. tisztviselők) nem képesek az áremelkedést másokra áthárítani. Látjuk, mily zsarolás folyik olykor a munkaerővel, mennyire megromlottak a munkásviszonyok a munkáshiány miatt. Remélhető-e, hogy az ilyen beállítottságú tömegek hajlandók volnának érdekük képviseletét olyan egyénekre bízni, kik e mohóságot a köz érdekében mérsékelni igyekeznének? Azonkívül könnyen juthatnak az egyes érdekközösségek klikkeknek vagy olyan egyéneknek uralma alá, kik nem annyira hivatásuknak élnek — ahhoz talán nem is sokat értenek —, ellenben annál többet politizálnak, intrikálnak, agitálnak, szervezkednek és terrorizálják a valóban hivatásuknak élő többséget. Félő, hogy a hivatásrendek parlamentjébe is nem annyira igazi, hivatásuknak élő szakemberek, hanem inkább a politizáló kontárok kerülnének, kik talán kitűnően értenek a tömeg megnyeréséhez, voksok szerzéséhez, de annál kevesebbet mesterségükhöz. Az ilyen parlamentben, ha annak tanácsadó szerepe mellett törvényhozó joga is volna, felújulnának, sőt talán fokozódnának a régi parlament hibái. Az egyes korporációk között