Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 1. szám - RENÉ GUÉNON ÉS A TÁRSADALOM METAFIZIKÁJA

82 FIGYELŐ és minden gyakorlat fölött áll. Az újkor naturalizmusa, amely ezt a gondolatot fölvetette, tulaj donképen a metafizika, s így a hagyomány megtagadása. IV. — Ahogy az aranyról írt fejezetből és a hozzáfűzött néhány megjegyzésből kitűnik, René Guénon tradíciója olyan univerzális és alapvető gondolat, amelynek tényleg csak egy jellemző fogalmi jegye van s ez az, hogy : metafizikai. Ami körülbelül azt jelenti, hogy történetfilozófia, történet, társadalomtudomány, világszemlélet, karakterológia, antropológia egyetlen pontban találkozik. Guénon tehát olyan univerzális alapot vet meg, amelynek azonkívül, hogy metafizika, történeti távlata is van. De még valami fontos : ez a metafizika nem az övé, hanem az ősemberiségé és mindenkori emberiségé, mert ez az egyetlen, igaz, legitim, ez az abszolút doktrína. Guénon tudása kiterjed mindarra, ami az emberiségben primer jellegű : egyiptomi, iráni, hindu, kínai, ősamerikai, ógörög, őskeresztény feljegyzésekre és művekre, s úgy tűnik, az ő vezetésével ez a szétszórtnak és legnagyobb mértékben heterogénnek látszó gondolkodás és tudás valóban egységgé alakul, olyan egységgé, amelyről tényleg, úgy látszik : ősi tudás és örök hagyomány. A tradíció : sythése compléte. Nem vallás. Vallás sok van, hagyomány csak egy. A történeti vallások az egyetlenegy vallásfölötti hagyomány vetületei egyes fajokban, népekben és korokban. A tradíció minden szellem forrása, eleje és kezdete, — őstanítás a létről, a rendről, az emberről, a társadalomról, a történetről, a vallásról és az életről. «Mindaz, ami van és mindenki, aki van azon a módon, ahogyan van, szükségszerűen részesedik az univerzális princípiumokban és semmi sincs, ami ezen a részesedésen kívül lehetséges . . . ezek a princípiumok pedig örökkévalók, megváltoztathatatlanok, állandóak, az isteni értelemben véve élő valóságok*. Aki ebből a hagyományos metafizikából a társadalomra vonatkozó tudást külön akarja venni, a következőket hallja : a hagyomány rendje, hogy az emberiség éppen olyan hiererchikusan éljen, mint az ember. A szellem vezesse, az erő pedig a szellem szavát kövesse, az ökonómia az erőnek engedelmeskedjék, az anyag pedig az ökonómiának. Ez a négy életfunkció a társadalomban a négy kaszt. A szellem a brahman, az erő a ksatrija, az ökonómia a vaisija, az anyag a sudra. A pap, a harcos, a kereskedő és a munkás. A legmagasabbrendű tevékenység a papságé, mert a szellem mindent megelőz és mindenekfölött áll. A papi rend funkciója «a hagyomány tanításainak megőrzése és továbbadása s ez a hagyó-