Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 1. szám - HOL AZ IGAZSÁG? (A bíró lélektani problémái)

HOL AZ IGAZSÁG ? 5i feladatának végzése — s ennek a meghatározásnak a római jogászok által átvett változatai :x nem megoldják, hanem a formák misztériumába rejtik a problémát. Mert hiszen épp az a kérdés, hogy mi az enyém-tied-övé ; mi a sajátom és milyen feladatot mondhatok magaménak? Ugyanígy nem oldja meg a kérdést az sem, ha az igazság (igazságosság) lényegét saját alanyiságunknak objektív beállításában s az alanyoknak ebből folyó koordinációjában,2 a bűncselekménny objektív helytelenségének s az ebben foglalt társadalmi kárnak és a tettes alanyi bűnösségének s társadalmi veszélyessége fokának erkölcsi értékelésében,3 a jószágmeg-, ül. eloszlás helyes módjában,4 az embereknek azonos helyzetekben etikai kötelezettségekkel egyenlő terhelésében, illetőleg az ezt biztosító rendben, eUentmondásmentességben, törvényszerűségben,5 ítéletünknek a valósággal való megegyezésében,6 stb. keressük. Mert akkor is el keU döntenünk, mi a helytelenség, bűnösség, kötelezettség, valóság, objektivitás, azonosság ,stb. A probléma tehát megmaradt. A bíró nem oldhatja ezt meg taxációval, mint Platón Államának módszerével a politikusok, nem oldhatja meg mély hallgatással, mint a bölcsek, és nem elég, hogy a költő extázisába élve magát, kijelentse : látom az Igazság arcát.7 A bírónak éreznie kell az igazságot. Helyesen mondja Grosschmid,8 hogy ez, s nem a jogtételek ismerete a jogtanulás célja. 1 Pl. Ulpianus : «Iustitia est constans et perpetua voluntas ius suum cuique tribuendi». (D. I 1, 10, 1.) 2 G. del Vecchio : i. m. 391. 1. 3 Finkey F. : Anyagi igazság, 98. 1. 4 Heller E. : Igazságosság és jog, 124., 238. 1. 6 Horváth : Die Idee der Gerechtigkeit. Zeitschrift für öffentliches Recht. Bd. VII. (1928), 537—9- LU.ó: Vázlat, 116—7. 1., TJ. ő : Die Gerechtigkeitslehre der Vorsokratiker. Estratto dagli Studi filosofico-giuridici dedicati a Giorgio del Vecctio. Modena. 1930. (VIII.), 1—5. 1. 6 Dávid István : Jog és világnézetek. Magyar Jogi Szemle. XX. évi (1939), 293- 1. 7 G. D'Annunzio : II íuoco. Roma. 1933 (1. Ed. : 1898). (L'Oleandro), 53. 1. 8 Grosschmid : id. hely. Hasonlóan Túry S. K. : Igazságellenes tényezők, 231 (259) L, Staud L. : Adalékok, 70. s köv. 1. 4*