Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 4-5. szám - Tanulmányok egy sárközi falu társadalmáról. - Összeállította: dr. Mády Zoltán. Budapest, 1942 (A magyar táj- és népismeret könyvtára, 5. sz.) [könyvismertetés]

612 FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE valóságos legyen. Természetes, hogy a szaktudás, szorgalom és dönteni mérés is fontos, amiben tisztviselőinkben nincs is hiány. Tisztviselői osztályunk hibájául csak azt rója fel, hogy a néptől kissé távol áll, s a szervezőképesség a köztisztviselői karban nem túlságosan általános. Ezek okait, sajnos, nem részletezi. A hiba valószínűleg a tisztviselői kar népi utánpótlásának hiányaiban keresendő. A közigazgatás racionalizálásának főcéljaiul a szervezet és eljárás kiépítését s a hatályos jogszabályok összeállítását és hozzáférhetővétételét jelöli meg. Közelebbről eljárási kódex létesítését s az élő közigazgatási jognak időnkint megújuló hivatalos összeállításokba foglalását javasolja. Ehhez hozzá kell még tennünk, hogy a közigazgatási bíráskodás gyökeres reformja is egyike legégetőbb közigazgatási kérdéseinknek. Mai szervezete és hatásköre egy régietünk korszak maradványa. Az elmúlt évtizedekben közösségi viszonyaink mindinkább előtérbekerültek magánéletünk viszonyaival szemben. Elkerülhetetlen, hogy ennek következményeit a bírói jogvédelem megfelelő kiterjesztése s az ehhez szükséges szervezeti módosítások útján minél előbb levonjuk. Szabó József. Archiv für Bevölkerungswissenschaft und Bevölkerungspolitik 1941. 6. sz., 1942. 1—4.sz. Erforschung der Grofistadtfrage. (Tanulmányok a nagyváros-probléma köréből.) A népesedéstudomány német folyóirata a nagyváros alakulásának és társadalmi vonatkozásainak egész kérdéskomplexumát meg akarja világítani s amennyire a háború, a munkaszervezet résztvevőinek bevonulása engedte, máris közrebocsátott néhány részlettanulmányt. Ezek közül az első J. Hermann Mitgau dolgozata (Verstádterung und GroBstadtschicksal genealogisch gesehen) a nagyváros családbomlasztó hatását tárgyalja. A szerző szerint nemcsak a «nagycsalád» bomlik fel egyedi kis családokra, hanem ennél is rövidebb életű, mondjuk : határidőre alakult családok keletkeznek («Zeitfamilien»), amelyek a gyermekek felneveléséig maradnak fenn. A gyermek eleve kizárásával létrejövő «családot» a szerző nem említi, ezt nyilván nem tekinti családnak. Bőven tárgyalja a német városi lakosság családtörténeti vizsgálatának nehézségeit a geneológiai eredmények megállapítása szempontjából. Arra az eredményre jut, hogy a német nagyváros polgári családfői és részben az apai (legalább 3 generációra visszatekintő módon)