Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 4-5. szám - Tanulmányok egy sárközi falu társadalmáról. - Összeállította: dr. Mády Zoltán. Budapest, 1942 (A magyar táj- és népismeret könyvtára, 5. sz.) [könyvismertetés]

KÖNYVISMERTETÉSEK 605 iskoláját egy gyüjtőszervezetbe tömöríteni — nem kisszerű gondolat. De ha e terv szakszempontból sikerülne is (a központi vezetésén kívül a mai íiatal tanárnemzedék próbája ez), nevelési szempontból még mindig egészen szükkörü munkát végeztünk, hiszen minden tapasztalat azt mutatja, hogy a gyűjtőmunkában a tanulóknak csak kis részére lehet számítani. A Táj- és Népkutató osztálynak és kisugárzásainak munkája nevelési szempontból jelentős. Nem tömegnevelés ez, de nem is tudósnevelés. Ez utóbbi csak biztos alapvetésü, módszeres munka útján lehetséges. Az Osztály mostani tevékenysége — főleg az említett szervezeti, anyagi okok miatt — nem lehet elég intenzív ahhoz, hogy- nagyigényű kutatómunkát és tudósnevelést végezhessen. Viszont azt, amit eddig nevelési téren elért, az egész magyar ifjúság közkincsévé kellene tenni. Ehhez azonban az Osztály munkája természeténél fogva nem lehet elég extenzív. (E feladatot, a magyar ifjúság időnkinti, rendszeres, nagy megkeverését a társadalmi és művelődési élmények szempontjából — ide tartozik a népfőiskola-szervezés is — kellően nagy-szabású módon csak országos szervezet vagy mozgalom végezhetné el.) Ma tehát a tudományos kutatás célkitűzése mellett egy- népszerűsítő értelemben vett nevelési céllal találkozunk az Osztálynál. A kettő azonban nem egyeztethető össze; az adott szervezeti és anyagi keretek közt meg éppen könnyen háttérbe szorul az első, a tudományos cél s kevés vigasz, hogy a második megvalósul. A munka megítélésénél ezt az elvi megkülönböztetést megtenni szükségesnek tartottuk. Mégpedig azért, hogy a tétova célkitűzés feladásával a mai gyümölcstelen helyzet is könnyebben véget érhessen. Az eredmények magyarázata azonban csak akkor teljes, ha megemlítjük : a munkában résztvevő egyetemi ifjúság elég nagyrésze könnyű fajsúlyúnak mutatkozott. Ha egy futó benyomásra szabad hivatkoznunk, az utóbbi időkre különösen vonatkozik ez. (Az Osztály , illetőleg jogelődje 1938 őszén kezdte meg munkáját.) Hogy iskolarendszerünk kiválasztása nem minőségi szempontú, az valamennyi társadalmi csoport szülöttjein látszott. Különösen a középosztálvbeliek számára, pedig többek számára a (falukntatása múló divatnak, esetleg alaktalan rögeszmének, vagy éppen nyaralási lehetőségnek bizonyult. S még örülhetünk, hogy heterogén szellemű, sőt szellemtelen és felelőtlen társadalmunk mint csene-