Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 1. szám - HOL AZ IGAZSÁG? (A bíró lélektani problémái)

HOL AZ IGAZSÁG? 47 hivatásával és a nemzetnek tényleg nyújtott teljesítményével arányban, a nemzeti érdekekkel pedig összhangban álló részesedést. Azonban épp ennek az aránynak és összhangnak a megállapítása a probléma, amivel a bírónak magának kell megbirkóznia. Ezt ugyanis a — fogalmuknál fogva általános — jogszabályok nem határozhatják meg, s e nélkül a szociális igazság fogalma épp olyan üres, mint amilyennek pl. Kant kategorikusz imperatívusza vagy Stammler szociális ideálja bizonyult.1 Nézzünk néhány jogesetet. A munkaadó a szolgálati viszonyt hat heti felmondással oly időpontban szüntette meg, amikor a munkavállaló nyugdíjjogosultságának beállásához már csak hat hét hiányzott. Nem vitás, hogy a felmondás kizárólagos oka a nyugdíj tehertől való szabadulás volt. Itt két igazság áll egymással szemben. A munkaadónak igaza van, mert tételesjogunk értelmében bármikor jogosult felmondani, s gazdaságilag érthető, hogy ezzel a jogával olyan időben él, amikor az elbocsátott alkalmazottal szemben még nyugdíj kötelezettség nem terheli (qui iure suo utitur, nemini facit iniuriam). De az alkalmazottnak is igaza van, mert hosszú szolgálatát abban a hiszemben teljesítette, hogy egy idő múlva nyugdíjat fog élvezni, s a meg nem érdemelt felmondást méltán igazságtalannak érezheti (non omne quod licet honestum est : D. L 17, 144. pr.). Az alsóbíróságok az előbbi igazság alapjára helyezkedtek, a kúria (964. polg. E. H.) az utóbbiéra, s a munkaadó eljárását a joggal való visszaélésnek minősítette. Itt említhetők azok a jogviták is, amelyek egyrészt a színházak, másrészt az írók vagy a színművészek közt gyakran felmerülnek. Az író és a színház közt gyakran felmerülő vitakérdés, joga van-e a színmű előadására kizárólagosan jogosított színháznak a színdarab előadását tetszőleges időn át szüneteltetni. A színművész és a színház között pedig azt a vitát látjuk gyakran felmerülni, hogy joga van-e a színháznak arra, hogy a színművésznek tetszőleges szerepet osszon ki. Ezek a kérdések akkor 1 V. ö. Moór Gyula : Stammler «Helyes jogról szóló tana*. Magyar Jogászegyleti Értekezések. Űj folyam, III. 25. Budapest. 1911., 42 (248), 58 (264) s köv. L, u. ő : Bevezetés a jogfilozófiába. (Filozófiai könyvtár III.) Budapest. 1923-. 328. s köv. 1.