Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 4-5. szám - AZ AKADÉMIÁKRÓL

FIGYELŐ 563 Ha előzetesen azt is mondotta, hogy «az egyetemi jelleget és az egyetem működésének sikerét nem a karok száma határozza meg'>, mert tkutföldi államokban nem egy olvan egvetem áll fenn és örvend tudományos tekintélynek-), amelyen egyes karok nem működnek, úgy ez a megállapítás egyben olyan következtetésre nyújt alapot, hogy a jogakadémiák mint csonka egyetemekként működő jog- és államtudományi karok megmaradhatnak, ha egyébként az előírt feltételeknek megfelelnek. A hivatkozott indokolás tartózkodott attól, hogy akár az állam, akár az állami kezelésben levő katolikus tanulmányi alap költségvetése részéről az idegen megszállás alatt megszűnt kassai állami és nagyváradi királyi jogakadémiák helyreállítása felől nyilatkozzék. Ugyanakkor azonban határozott formában foglalt állást amellett, hogy ^eredményes és kellő színvonalú jogi oktatás csak a'z egyetemen lehetséges, tehát a jogi oktatást az egyetemekre kell korlátozni*. Nyilvánvaló, hogy ez a kijelentés nem a már megszűnt állami és királyi jogakadémiákra vonatkozott, mert azoknak fenntartó és ellenőrző hatósága ez indokolást adó főhatóság volt, mely a bennük folyt jogi oktatás eredményességéről, annak színvonaláról maga gondoskodott. Az akadémia fejlődését már az 1780-iki alapítólevél biztosította, mikor őket az egyetem leányintézeteinek nevezte. A kormányzat ebben a szellemben minősítette át őket 1874-ben jog- és államtudományi karokká és adta meg nekik 1911-ben azt a jogot hogy a dékáni rendszerre áttérhetnek. Ilyen értelmű gondoskodás fejlesztette egyetemekké azok társintézeteit, a kolozsvári, zágrábi, pozsonyi, debreceni és pécsi jogakadémiákat, míg ennek lehetőségétől Kassát és Nagyváradot az 1918-ban elkövetkezett idegen megszállás fosztotta meg. Hiányos lenne a fejtegetés, ha nem emlékeznénk meg arról hogy Csáky Albin gróf miniszter 1889-ben, az 1777—80. reform alapján, az akadémiai oktatás és nevelés egész problémáját meg kívánta oldani, kapcsolatban a jogi oktatás reformjával. A jogi oktatás terén gondoskodni kívánt azoknak az ismereteknek az előadásáról, melyekről az 1777—1848-ig fennállott tanulmányi rend gondoskodott, de amelyekről azóta nem történt gondoskodás. Arra gondolt, hogy a jogakadémiákat egyetemekké fejleszti, felújítván a régi közösséget az egyetem és az akadémiák között. Végül az akadémiai nevelés terén, az országgyűlések karöltve, tehát a régi országgyűlések kívánalmaiba és a régi eljárásba