Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 1. szám - Gentleman, úriember, úrhatnámság

FIGYELŐ de sokkal bonyolultabbak, nehézkesebbek a kelleténél. Ma, hat évvel később e téren nem javulást, hanem rosszabbodást kell megállapítanunk. A magyar bizantinizmus már-már járványszerű jelenségként terjed. Az úrhatnámság maga is nagy téma, ennek al-témája pedig, a magyar úrhatnámság külön tanulmányt igényelne. Ha figyeljük a mai állapotokat, feltűnő, hogy a magyar úrhatnámság és ennek velejárója, korrelátuma, a szolgálhatnámság egyaránt erősen bürokratikus színezetű. Az állásimádat minden jel szerint épp napjainkban fokozódóban van. Ez tükröződik aztán a mindennapi érintkezési nyelv formaságaiban is, a címekben, melyeket állandóan bele kell szövegetnünk a társalgásba — tekintet nélkül arra, hogy •per tu barátságban* vagyunk-e az illetővel vagy nem. «Kérem alássan Főgeológus uram, méltóztatik tudni», vagy «kérlek alássan, Főmeteorológus uram, méltóztatsz tudni» stb. Külön magyar specialitás a tegeződés. Eredetileg sokban kedves szokás, annyiban, hogy ezzel valami melegebb vagy legalábbis közvetlenebb színezetet kap az érintkezés — egy társadalmi rétegen belül. Nem üres szójáték, ha azt mondjuk: tegeződés — rétegeződés. Legalábbis így volt mindaddig, amíg annyira össze nem kuszálódtak a rétegek, hogy végkép nem tudja már senki, kivel illik tegeződnie s kivel nem. így aztán a tegeződés is megkapta a maga bizantinus sallangjait, nehogy a másik azt hihesse, hogy közelebb férkőzött a szívünkhöz, amiért tegeződő viszonyba kerültünk vele. Az <<úriember» jegyében sokat vétkeznek, az bizonyos. Nemcsak osztályönzésről lehet itt szó, hanem ami ennek a helyébe lépett, az antiszociális egyéni önzés, mely a középosztályunk sokban oly felemás rétegeinél gyakran és erősen észlelhető. A társadalmi divatok lefelé terjednek, az arisztokrácia gőgjét sokan kezdték majmolni és így az «úriember» legrosszabb értelmezése igen nagy tért hódított. Ikertestvére ennek a «tisztviselő», ez is sokaknak fejébe szállt. A mindennapi életben tapasztalható számtalan kíméletlenség, figyelmetlenség a másik ember iránt, valamint a hivatalnoki fölény eskedés egyaránt igen elterjedt és sajnálatosan jellemző tünetek minálunk. Túlmesszire vezetne, ha e sorok keretében azt kutatnók, mennyiben vezethető mindez vissza alsóbbrendűségi komplexumra is, amelyet az illetők túl akarnak kompenzálni. Valamikor lóhátról komiszkodtak a szerény, gyalogszerrel járó emberekkel : «... Ha egy úri lócsiszárral — találkoztam s bevert sárral», írja Arany János. Ma elmélázhatunk rajta, hogy aló helyett a hivatalszoba íróasztala az a magas pozíció, ahonnan egyesek fölé-