Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 1. szám - Gentleman, úriember, úrhatnámság

FIGYELŐ son és egészen napjainkig élt is ezzel a szerzett jogával. Mindenesetre érdekes példája annak, hogy egy kötelességet (sőt esetleg kellemetlen kötelességet) adott esetben jognak is lehet értelmezni. Az aztán éppenséggel újabb fejlemény, hogy a gentlemanideál minden osztálybeli vonatkozástól függetlenül is érvényre jutott, mondhatni individualizálódott. így alakult ki aztán a mai szóhasználat, mely kifejezetten etikai értelmezést ad a gentleman fogalmának. Bár mindenesetre óvatosság ajánlatos annyiban, hogy az ember sohasem tudhatja, ki mit ért «gentleman» alatt. Évekkel ezelőtt valami angolnyelvü (alighanem amerikai) folyóiratban olvastam egy utalást a gentleman fogalmára. A cikkíró kikelt az ellen, hogy mindenféle magasröptű értelmezést magyaráznak bek a gentleman szóba, holott a gentleman fogalma annyira egyszerű, hogy nem is lehet vitás.: a gentlemannek mindössze három kritériuma van (az illető cikkíró szerint) : jó modor az első követelmény ; a második, hogy tiszta fehérneműt hordjon ; a harmadik, hogy ismerje a beszédrészeket (ha must know the parts of speech). Egyébként ne feledjük, hogy a gentleman az angolban egész egyszerűen urat jelent, ahogy azt a szót a mindennapi életben mármár mint az «ember» szinonimáját alkalmazzuk. A magyar szóhasználat máskép alakult és ennek bizonyára megvannak a maga rejtett okai, gyengéd fogalmi és nyelvszokásbeli szálai. Széchenyi egyik iratában szembeállítja a nemes embert a «nemtelennel». (Mai szóhasználatunkban a «nemtelen»-nek határozott becsmérlő árnyalata van, majdnem olyan, mintha azt mondanók: aljas. Széchenyi idejében még nyoma se volt ennek, ő bizonyára csak úgy értette a nemtelent, hogy nem nemes.) Ami az <(úri ember* kifejezés divatbajöttét illeti : talán nem járunk messze az igazságtól, ha arra gondolunk, hogy hiszen Verbőczi óta, aki jogilag egyenlővé tette a bocskorosnemest a nagyurakkal, a puszta tény, hogy valaki nemes, még nem sokat jelentett, lényegesen kevesebbet, mint más országokban. így aztán kellett egy másik kifejezést találni, főleg amikor a nemesi rend kiváltságait eltörölték, és ez volt az «úriember» Hisz nálunk nem is oly ritka tünemény, hogy akad nemes ember, akire nem illik rá a meghatározás, hogy úriember. Nemcsak etikai értelemben, hanem társadalmi rangját illetően. Hány egyszerű szegény ember akad, akinek van nemessége, ha nem is ér vele semmit. Ausztriában vagy Németországban rettentő lecsúszást jelent a szegény nemes, egy család tragédiáját. Nálunk nem jelent okvetlen deklasszálódást, hisz egész falvak kaptak régen nemességet és ez által alig vagy egyáltalában nem emelődtek ki a paraszti