Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 1. szám - Több internátust kíván a mai köznevelés

FIGYELŐ ^TÖBB INTERNÁTUST KÍVÁN A MAI KÖZNEVELÉS. A középiskolai tanulók szülei többnyire nem kívánnak mást az iskolától, mint az álláshoz szükséges bizonyítványt, —mennél könynyebben, gyorsabban és simábban. Azzal kevesen törődnek, hogy az iskola miképpen munkálkodik a jellemfejlesztés, a munkáranevelés terén. Talán azért van így, mert a szülők túlnyomó részben maguk is a könnyű boldogulás hívei, opportunisták, akik a közösség, a nemzet érdekeit inkább csak elméletben hangoztatják, mint gyakorlati életvitelükben. Pedig minél inkább uralkodóvá lesz a közösség gondolata, annál fontosabb, hogy a vezetőréteg fiai és leányai, valamint azok, akikkel ez a vezetőréteg szükségképpen kiegészül, különös gonddal részesüljenek erkölcsi és jellemnevelésben és a nemzeti közösség önzetlen szolgálatára való előkészítésben. Általánosan elismert tény, hogy mindkét nembeli ifjúságnak képzésére kitűnő középiskoláink vannak s ezek a körülményekhez képest meg is oldják azt a feladatot, hogy- az ifjúságot magasabb általános műveltséghez juttassák, a felsőbb tudományos képzésre előkészítsék, sőt az oktatás mellett nevelésüket is munkálják. Arra azonban, hogy az élet és a társadalom követelményeit kielégítő módon neveljenek, sajnos, nem adódik iskoláinknak elegendő idő és alkalom. A tanítási órákon nem is ismerhetik meg a tanárok növendékeik igazi énjét, pedig e nélkül a nevelés csak általánosságokban mozoghat. Valamit javít a helyzeten a cserkészet, a kirándulások, iskolai egyesületek felkarolása, de keveset, hiszen a tanulók itt is csak hajlamaik szerinti jótulajdonságaikat mutatják meg, igazi jellemük nem domborodik ki. így az iskola jórészben kénytelen lemondani arról, hogy megbízható, erős magyar jellemeket neveljen, amire ma oly égető szükség van. Ez a feladat ma sokkal nehezebb, mint valaha volt. A közelmúlt és a mai háborús idők nyugtalansággal töltik meg az egyesek és a tömegek lelki világát, megzavarják erkölcsi ítéletét. Nem kétséges, hogy a szülő ismerheti legjobban gyermekét és így a családi nevelés számára kínálkozik a legelőnyösebb helyzet a jellem nevelésére. A valóság, a tapasztalat az esetek többségében mégis az intézeti nevelés mellett bizonyít. Mert sok szülő nem ismeri azokat a jó vagy rossz hatótényezőket, amelyek gyermekének jellemalakulására döntőek. S még akik ismerik is, életküzdelmeik között sokszor elmulasztják, hogy fejlődő gyermekeik jellemtulajdonságait állandóan figyeljék és helyesen irányítsák. Sokan nem is tudják ennek a módját, vagy nem tudják úgy, mint aki életét teljesen