Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - A jogszociológia útja

/ A JOGSZOCIOLÓGIA ÚTJA i. Van-e haladás a szociológiában? A tudomány királyi útja túlhaladott eredményekkel van kikövezve. Egyhelyben vesztegel az a tudomány, amely nem képes az egyszer elért eredményein túlhaladni. Az ilyen tudomány vagy már nem halad, mert eredményei véglegesek, vagy pedig még nem halad, mert eredményei kérdésesek. Az olyan tudományban, amelynek eredményei sem egészen nem bizonyíthatók, sem teljesen meg nem cáfolhatók, hanem örökösen állíthatók is, meg kétségbevonhatók is, nehéz lenne haladásról beszélni. Elterjedt felfogás szerint azonban éppen ilyen a filozófia is, meg a szociológia is, s velük együtt minden olyan értelmi tájékozódás és kutatás, amely még nem talált rá az ex akt tudomány útjára. Nem hinném, hogy ennek a felfogásnak egészen igaza lenne. Elismerem azonban, hogy, mint annyi mindent, a haladást is nehezebb kimutatni, bizonyítani a szociológiában, mint például a természettudományban. Azt hiszem, hogy a bizonyíthatóságnak és cáfolhatóságnak fokozatai vannak. Ez a fokozatosság magyarázza meg azt is, hogy a szociológiában is vannak eredmények, amelyekre visszatérni, és olyanok, amelyeket mellőzni, többé büntetlenül nem lehet, meg azt is, hogy az ilyeneket nehezebb észrevenni a szociológiában, mint a természettudományban. A haladás útjából eltakarított téves eredmények és a haladás nélkülözhetetlen láncszemének bizonyult, a bár szemernyi új igazságukkal minden későbbi eredményben teremtő módon érvényesülő, időtálló eredmények, a haladás kétségbevonhatatlan jelei. Vagyis a végérvényesen megcáfolt és a viszonylagosan igazolt egymás fölé épülő eredményeknek a gazdagsága nyugtathat meg afelől, hogy van haladás. A haladásnak ezek a jelei azonban a szociológiában esetleg csak halvány körvonalakban,