Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 4. szám - Oliveira Salazar: Békés forradalom. Ford.: Lovas Gyula. Athenaeum kiadás. Budapest

458 KÖNYVISMERTETÉSEK gondoltunk*. Ez a rendszer, mely kifejezetten diktatúrának nevezi magát, alkotmányt is adott Portugáliának, természetesen diktatórikus alkotmányt. Ennek ismertetésével azonban, sajnos, Salazarnak még az alkotmány kihirdetése alkalmából mondott beszéde is adós marad, pedig ez is lenne olyan érdekes és fontos, mint a diktatúrát megelőző anarchia leírása. Mert az, hogy ma Portugáliában rend van, lehet csodálatos egy portugál számára s# nagy érdem lehet a szemében, de kevéssé csodálatos pl. Középeurópában, ahol a rend természetes és megszokott dolog. Salazar egyik beszéde drámai képet fest arról, hogy milyen óriási és változatos zűrzavar uralkodott Portugáliában s külön fejezetben tárgyalja a politikai, a pénzügyi és a szociális zavarokat. Ez még akkor is megdöbbenti az olvasót, ha figyelembe veszi azt, hogy Portugália ibér állam, és ha csak a felét hiszi el mindezeknek ; pedig nincsen okunk kétségbevonni Salazar szavahihetőségét. Még így is szokatlan, sőt hihetetlennek látszik, hogy a tőke támogatta az anarchiát, azt, amely megbénította a termelést s a gazdasági zűrzavart okozta. Mégis ez a tény sok mindent érthetővé tesz, elsősorban azt, hogy a pénzügyi rekonstrukciót, az államháztartás deficitjének az eltüntetését csodának látták s látják ma is. Hasonlóképen, ha a közigazgatási apparátus nem működik, miként Salazar előtt nem működött s azt működésbe helyezik, érthető, hogy ezt igen nagy változásnak érzik, olyannak, amely csodával határos. Nem kapunk azonban választ arra, hogy miért nem működött a közigazgatás? Ennek ugyanis nem lehetett az oka sem a liberalizmus, amely Salazar szerint «a szó teljes értelmében nem létezik s sohasem létezett», sem a demokrácia, amely — ugyancsak a szerző szerint — olyan országokban, ahol tényleg van demokrácia (Svájc, északi államok), nem akadálya a közigazgatás működésének. De működött az ott is, ahol nem volt igazi demokrácia, így a közigazgatás csődje annyira speciális portugál jelenség lehetett, hogy ennek nyilván csakis helyi okai voltak. így a portugál kísérletből gyakorlati következtetést levonni már csak ezért is igen nagy túlzás lenne. Hasonlóképen bizonytalanságban maradunk a korporativ rendszer tekintetében is, ami úgylátszik gerince az új portugál rendnek, de ennek ellenére sem lényegéről, sem a gyakorlati megvalósításáról nem kapunk felvilágosítást, legfeljebb annyit tudunk meg, hogy a korporációkban a részvétel nem kötelező s hogy egyes szakmában nem is működnek. Mégis a korporációk segítségével sikerült a gazdasági életet reorganizálni s így azok «vannak hivatva a nemzetgazdaság megszervezésére és irányítására* is. Ez helyes