Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 4. szám - Az ember, a gép s a társadalom

AZ EMBER, A GÉP S A TÁRSADALOM 383 megszűnt tehát s ha új alakban az állami totalitás örve alatt vagy a gazdasági életben él még, ha ez utóbbiban szelídebb kiadásban is, annak ismét csak nem a gép az oka, sem az azt megteremtő emberi szellem, hanem többek között inkább az is, hogy ez a rendszer többezeréves múltra tekinthet vissza s sokan még elképzelni sem tudnának mást, de meg az is, hogy a közösség vezetése azok kezében van, akiknek ez az érdekük. A gép tehát az ember alkotása, rabszolgája. Szeretni lehet tehát, de nem lehet tisztelet s imádat tárgya. Hogy mégis van egy bizonyos gépmítosz és gépimádat, ez az alacsony, átlagos szellemi szintet bizonyítja, de azt is, hogy a gép tulajdonosainak is érdekük mítoszt szőni a gép köré. Az sem vall magas értelmi átlagra, hogy nem a gép tervezője, hanem kezelője, az úgynevezett «sofőrtípus» lett a modern ideál, a tömegek ideálja, bizonyára azért, mert keveréke a «szakember»-nek s a «sportember»nek is. Ezt az ideált kezdi magáévá tenni a népoktatás is. A testnevelés, a sport mindjobban előtérbe nyomul, újabban a munkaszolgálat is, a kötelező testi munka, ugyanaz, amit büntetésre is használnak. A mai ember a kötelező népoktatás egész ideje alatt a társadalomról, annak életéről s törvényeiről majdnem semmi ismeretet sem szerez, a gazdasági életről talán még kevesebbet, a gépekről sem sokat, mindezek összefüggéséről pedig még a főiskolára kerülők sem tudnak semmit sem. Nagyobb baj ennél, hogy gondolkozni sem tanulnak meg, engedelmeskedni annál inkább, de ezt is csak kényszerből s szokásból, mert az kényelmesebb, nem kell rajta gondolkozni sem. Tekintélytiszteletet is tanulnak, de azt már nem tanítják, hogyan tegyen különbséget igazi és áltekintélyek között, legfeljebb csak arra ügyelnek, hogy tanítójukat tekintélynek tartsák. Ez persze nem kifogásolható, bár csak azt eredményezi, hogy a tornatanár nagyobb tekintély lesz mint a magyar nyelv vagy a fizika tanára, mert az nem sportember is. Rekordokról az iskolában is többet hall, mint pl. Voltaire-ről avagy Széchenyiről. így a mai «átlagos műveltségű ember» is a «zseniális sofőr» Lindbergh nevét biztosan ismeri, mert kiváló sportteljesítményt végzett, de Wrightről s Bleriotról azt sem tudja, hogy azok is repültek, a 1 épülés magyar úttörőiről s mártírjairól pedig nem tud semmit, azok nem voltak «ered-