Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 4. szám - Az ember, a gép s a társadalom

AZ EMBER, A GÉP S A TÁRSADALOM 377 pólus azonban a gyakorlatban távolról sem ilyen élesen elhatárolt : a «tömeg» nagyrészben «szakemberek»-ből áll s a legfurcsább s talán a legveszedelmesebb embertípus tenyésztödött ki szemünk láttára, a szakemberek tömege, azok, akik a szakember szűk és egyoldalú szemléletével s látókörével, de a tömeg ösztöneivel s indulataival nézik a világot, sőt eszerint kívánnák a közösséget is berendezni s életét irányítani. Ez a folyamat is egybeesett a demokráciával, ezt is tehát a demokrácia hibájául rótták fel s ez is újabb érv volt nem a hibák, hanem a demokrácia ellen. Ez a reakció is olyan primitív, amilyen csak egyáltalában lehetséges, de ne csodálkozzunk rajta, amikor «aggódó írástudók» is az «alfabetizmust» okolják korunk «szellemi elsekélyesedéséért», bár legalábbis kétséges, hogy korunk annyira «elsekélyesedett». Ettől már nem messze áll az a primitív következtetés, hogy szüntessük meg az «alfabetizmust», tegyük a tömegeket analfabétákká. Az «aggódó írástudó» ugyan nem ezt akarja, hiszen akkor kevesebben olvasnának is, csupán visszasírja azt az időt, amikor az irodalomban nem szerepelt a tömeg s az író baráti köre s olvasóközönsége ugyanegy volt, mint pl. Zrínyinek. Azt persze elfelejti, hogy azok, akik ma az alfabetizmus «sekélyes» tömegeit alkotják, akkor analfabéták voltak, mélyen az emberi életszínt alatt éltek s így az irodalomban még témaként sem szerepeltek. Arról pedig egyszerűen nem akar tudni, hogy ma is van egy szellemi elit, amely nagyobb, mint Zrínyi olvasó s baráti köre volt s ez a réteg nemcsak szélesebb, hanem műveltebb is. A reakció ugyan nem annyira a gépek, mint inkább azok következményei ellen kezdődött s a tulajdon s rend, nem pedig az ember érdekében — mégsem csodálkozhatunk ezek után, hogy a racionalista okoskodás «korszerűtlenségét» elhagyó «aggódó írástudók* tovább is mennek — a reakció terén — s az emberiséget «fel akarják szabadítani)) a «gép rabszolgasága)) alól. Ezt a törekvést természetesen nem akadályozzá semmi, hiszen a küzdelem csak a gép ellen folyik, nem a tulajdonosa s a kizsákmányolás ellen. Pedig még ha ez sikerrel járna is, legfeljebb csak azt eredményezné, hogy a gép pusztulna el, nem pedig a kizsákmányolás, a «rabszolgaság», sőt az tulajdonképen akkor térne igazán vissza. Ez a harc mindenesetre veszélytelenebb,