Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - Nép, nemzet, állam viszonya ma

26 DÉKÁNY ISTVÁN dalmát, népet, nemzetet in ultima analysi egyének1 összegének nézte, a szokványos államtan nyelvén «alattvalók» halmazának. Mi sem volt kézenfekvőbb, mint az a hipotézis, hogy az állam mérhetetlen magasságban van az «egyének», az alattvalók fölött. Az állam disztanciálódásának elméleti akadálya a kor nézőpontján, fogalmi berendezésében nem volt, s — a gyakorlatban sem mutatkozott. Ha pártok ellenzéki alapon keletkeztek is, ezek szemben találták magukat a «nagyhatalmi állás» egységet követelő nézőpontjával stb. A bürokrácia nagyrésze megmaradt a kényelmes, megszokott síkon : elintézni azt, ami épp elő volt írva. Hogy a jövő mit hoz, az nem az ő gondja. 1918-ban a nagy változás hirtelen csapott le. Egyszerre derült ki, hogy a nemzet évezredes misszióját : a Kárpát-medence kitöltését nem tudta elérni, a Habsburg-állam magyar részen is négyfelé szakadt. S erre jöhetett volna új állam új stílusa. De a régi bürokratikus hagyományok még mindig túlerősek voltak ahhoz, hogy az államnak a népi nemzettel való szokványos disztanciáját csökkentse s a külföldön feltünedező új államtípusokhoz közelebb jusson, bár volt idő, amikor az új olasz állam nálunk erős szimpátiát ébresztett mindjárt kezdetben, a 20-as évek közepén. Ekkor, amikor nem voltak nemzetiségeink, különösen időszerű volt, hogy az állam egy újabb szellemű nemzeti, vagy népi irányt vegyen fel. Az új külföldi államtípusok ennek az iránynak nagy eredményeit csak a 30-as években mutatták meg ; itt az állam egyre inkább afedn a népélet széleskörű problémáit (II. ábra).—Az állam és nép «disztanciálásának» oka nem annyira elvi okoktól függ, úgy látszik, első a külpolitikai ok : az egymásra-illeszkedés 1 Az egyén korabeli felfogására igen jellemző Choncha e tétele : «Az ember legsajátosabb tulajdonsága öntudatában van, amelynél fogva magát minden kívüle levőtől megkülönböztetni bírja, s magát lényegesnek, minden kívüle levőt pedig magához viszonyítva lényegtelennek tekinh (Politika I. 1895. IQ6. I.) Egy individualista antropológia klasszikus tétele ! Továbbá : «Az egyéniség az egész közzel szemben is önérdekét iparkodik érvényesíteni, s hogy a köz mégis fennállhat, az csak az egyéni erők bizonyos fokú egyenlőségének tulajdonítható (sic!), amely lehetetlenné teszi az egyik egyénre nézve, hogy érdekét a másikéval szemben a maga teljességében érvényesíthesse» (107. 1.)