Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - Nép, nemzet, állam viszonya ma

20 DÉKÁNY ISTVÁN hanem a nemzet jövőjéért, nemzedékek magasabbrendű boldogulásáért, így válik a nemzet az általános emberi kultúra melegágyává, a kultúra szolgálójává is. Mert amit a nemzet megtehet, egy nemzettelen emberkaosz megtenni képtelen ; szerves összekapcsolása múltnak és jövőnek így lehet normális történeti fejlődéssé, kulturális haladássá. 4. Népi nemzet és állam. A nép-nemzet-állam viszonyának kérdése lényegében a nemzet és államéra redukálódik, tekintettel arra, hogy a nemzet a népnek csak a kiteljesedése. Az állam nincs szükségképeni viszonyban a nemzettel, hanem csak a területtel és az «alattvalókkal». Két eset lehetséges : 1. az^ állam egy regionális (helyi) közösségre, népesedett tájra épül rá, minő ma is Svájc esete, ahol német, francia és olasz nép él együtt ; elképzelhető — középkorban gyakori is — tarka népegyveleg, amely fölött egy államot találunk. 2. Ma gyakoribb, hogy az állam egy-egy népre, vagy 1—2 rokonnépre (angol és skót) épül rá — azaz egy «közösségre». Ez oly szociológiai tényállás, amely a 19. század individualizáló felfogásához képest lényegében új. Hogy az államot egy természetes közösség megelőzi, az újkor nézőpontján szokatlan : az újkor racionális-individuális «szerződésnek» tulajdonította (átlagosan) az állam keletkezését. Feltevése egyik oldalról nézve helyes : az állam mesterséges alkotás, szervezet (organizáció). Valóban, míg nemzetet nem lehet máról-holnapra «alapítani», addig államot igen ; győztes hadvezérek százszor beigazolták a történet folyamán. Napóleon hányszor alapított államokat egyre-másra ! Az újkor államait abszolút uralkodók építik ki, szervezve hadseregeket, bürokráciákat. Ama kor hozzászokott ahhoz, hogy velük szemben legfeljebb «partikuláris», helyi hatalmak léphetnek fel itt és ott, — ezt a partikularizmust mindenütt letörte az állam, — avagy itt és ott «rendi» ellenállás nyilvánul meg s ezeket is letörte. Nincs már látszólag más, mint szétszórt atomok halmaza, «alattvalók». E fölött az emberhalmaz fölött állónak érezték magukat az államok. De hogy külön céljaikat hordozó, eleven kultúrközösségek, «népek» vannak, önálló,