Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - Nép, nemzet, állam viszonya ma

NÉP, NEMZET, ÁLLAM VISZONYA MA 17 (ily hivatásérzésű) történeti nagyközösség,1 történetében egységesen reagáló történeti alany. Nemcsak önálló jellege, hagyománya, kultúrája van, nemcsak sajátos kulturális rétegződése (városi műveltségű elem, arisztokrácia stb.), hanem egységérzése is van : önálló Én, alany. Mi ennek alapja? A romantikus közösségelmélet kiválóan mutatott arra, hogy a közösség (elsősorban a nemzet) időhosszmetszetben is egység, «nemzedékek» történeti láncolata.2 A 19. század túlhajtott individualizmusa szerint ellenkezőleg «naponkint végrehajtott népszavazás» (Renan).3 Szomorú emléke ez ama századnak, mely a szavazás-technikát helyezte oda, ahol érzületi hűség és {(eredeti közösségérzés» (consensus) képezi az alapot. A nemzet nem lehet csapodár lelkek ideiglenes gyülekezőhelye, egy renegátizmus tanyája. Hol volna akkor a bizalom egymásban, ha valaki ma magyar, holnap román, holnapután japán vagy török lehetne ! Sőt. A nemzet tagja üldözés esetén is hű tag, megmutatta ezt cseh és román uralom alatt sokmillió magyar. Ha manapság beszélnek «mély-lélekről», úgy a nemzet mély-közösség, melynek ősi erkölcse nem tántorodik meg történeti viharban sem. A nemzet ősi, akarati egység,4 «összeforrott» egység, térben és időben. Mikor hic et nunc szavazunk, őseink is velünk «szavaznak». (Chesterton tréfás szavával, ha szavazati joga van pincéremnek, van őseimnek is.) Lényeges szerep jut egy öröklött érzületnek :5 egy irányba be vagyunk «állítva». Ezt mondjuk közösségi 1 A «nagyméretű történeti közösségek)) közt nem az egyetlen ; vannak nemzetnél nagyobb közösségek : kultúrkör, vallásos közösség (a kettő fedheti egymást pl. a mohammedán kultúrkörben), végül az emberiség. Mivel a történetírás — általában — ez utóbbiakról aránylag keveset szól, a közfigyelem meg szokott állni mint kultúrahordozónál, a nemzetnél. Ebből egy nemzeti monizmus származhatik. A túlhajtásokról e kisterjedelmű dolgozat elvileg nem emlékezik meg, bár gyakorlati téren ezeknek is jelentős, «történeti» szerepük van (imperializmus stb.) * Főképviselő : Ad. Müller : Die Elemente der Staatskunst. 1809. Új kiadás 1922. A. Baxa. A «Herdflamme» c. sorozatban. 2 kötet. 8 Qu'est-ce que la nation. 4 Ha itt szükség volna pontosan rögzítő műszóra, vissza lehetne emlékeznünk Fouillée e szavára : «szinergikus» ; de az «akarati összeforrottság» szó is megteszi a szolgálatot. 6 V. ö. Polil. lélektan. 1933Társadalomtudomány. 2