Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - Nép, nemzet, állam viszonya ma

IO DÉKÁNY ISTVÁN 2. A nép. Ami a nép szót illeti, ezt használjuk tulajdonképeni és nem tulajdonképeni értelemben ; az utóbbira példa : sok «nép» hullámzott az utcákon ; sok «nép» volt a templomban ; sok «nép» volt a temetésen stb. Ez a szó pusztán ((összesereglett emberhalmazra» utal, azaz tömegekre (a néplélektani «tömeg» ismét más). A tömegében még nincs egység, csak valami épp összehozta az embereket, csak összesereglés, egyhelyrejutás. A nép szó tulaj donképeni értelme : egy összesereglett embercsoport, amelynek egysége van. Ilyenre utal Kant : a nép szerinte «egy vidéken egyesült emberhalmaz, amely egészet tesz ki». Fichte szerint a nép fogalma kissé bővebb tartalmat nyer : «társas állapotban továbbélő és természeti és szellemi téren folyton megújuló embercsoport egésze, amely együttesen bizonyos isteni törvények alatt él». Hegel szerint a nép «a közös élet szerves teste». Mindenütt valami «egész» van nép alakjában előttünk : a nép totalitás, illetve totalitás felé tör s ennyiben potenciális egész. Annyit mindenesetre elárul ez, hogy a nép nem valami más társas egységnek a szerve, sajátos funkciót teljesítő része, pl. nem egy államnak a szerve ; lehet (de csak lehet) inkább fordítva úgy, hogy az állam egy népnek a szerve. A nép — legalább is elvben — önálló egész. Természetesen, akik ismerik az alakulatok természetét általában, azoknak nem kell hangsúlyozni, hogy kerek egész, amely tehát mintegy lezáródik, sehol sincs a társadalom világában. A társadalomban csak aránylagos egészről lehet szó ; az egész annyit tesz, hogy nem szorítkozik részfunkciókra. A népnek sokféle összefüggő funkciója van, vagy lehet : ezért «szerves» valami, nem speciális. A nép nem «merőben» egész, «kerek» egész, ámde potenciálisan mindig az, tehát mindig valaminő egészre-irányulás, mint feszítő erő van benne ; ha a körülmények gátakat vetnek eléje, akkor megelégszik azzal, hogy töredékesen egész ; mihelyt pedig kedvezőbb a helyzet, kezd integrálódni. Tényleg véve tehát a nép mindig egy egésznek a kísérlete. Ennyit már sejtenek a romantikusok. Ami a nép szót illeti, ma kétféle használata is van : egyiket totális, a másikat vertikális (rétegbeli) jelentésnek mondjuk. Ha