Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - Két könyv a felvidéki magyarságról

KÖNYVISMERTETÉSEK i$l az épúgy a mi bűnünk, mint az övék. A végső győzelem azonban Jézusé, kihez Izrael az idők beteltével meg fog térni. Mindenekelőtt zsidó tekintélyekre (Darmstetter, Rathenau, Eberlin, Disraeli, B. Lazare, Kaufmann Kohler, Kadmi Kohen, Marx, stb.) támaszkodva, igazolja a zsidóság destruktív szerepét és hatalmi törekvését, (dzrael kezdettől fogva (t. i. a kereszténység születése óta) ... a hitetlen és a lázadó tanára volt.» A szellem minden lázadója az ő fegyvertárából merít. <(Bomlaszt anélkül, hogy bomlana», írja Jean de Ménasce. A zsidó faj sokkal hatalmasabb, semhogy az asszimilációba süllyedhetne és sokkal öntudatosabb, semhogy erre adná magát, mondja Einstein a Manchester Guardian 1929 október 12-iki számában közölt levelében. A jeruzsálemi templom feldúlása óta hazátlan zsidóság sem megtérni, sem asszimilálódni, sem megnyugodni nem tud s harcra kél mindennel, ami nem az ő müve. «A zsidóság antiszociális, — jegyzi meg Lazare (Fumier de Job) — mindaddig, míg a társadalom alapja keresztény.» Hatalmi törekvéseinek két ága a kapitalizmus és a proletár forradalmi mozgalom. A kapitalizmus ugyan nem az ő találmánya, de a versenybe évezredes előnnyel lépett be s a keresztény értékeknek zsidó értékekkel való helyettesítése, a forradalmi szellem, a materializmus és racionalizmus hódításainak nyomán teljesen szabad kezet nyert, sőt uralomra jutott. «Az antiszemitizmus a zsidók szemére veti, hogy destruktívak. Igaz, hogy azok, de nem azért-e, mert az igazság destruktív?)) kérdi Benda egyik előadásában (Rive Gauche, 1938). így látja ő a zsidó igazságot. A zsidó emancipáció ott és oly mértékben győzött, ahol és amily mértékben a magunk kereszténységét feladtuk. Ezért ne fogjunk minden bűnt az elzsidósodásra, közrejátszottak saját bűneink is — s a zsidóság félretolásával a probléma nincs megoldva. «Ha Krisztus után Izraelt is kiküszöböljük törvényeinkből, mialatt Belial mellett maradunk, mit se használ.» Csak magunk lennénk annál zsidóbbak, véli a szerző. «A polgári társadalom saját kebeléből szüü szüntelen a zsidót.)) Hogy jutott Izrael, melyben a prófécia szerint megáldatnak a Föld népei, mégis odáig, hogy a népek ostora legyen? Úgy, hogy ragaszkodott a messiási ígéret anyagi, világi, hatalmi interpretációjához. Eredetileg, más népektől eltérően, nem haditettekben, nem a dicsőségben élte ki magát, hanem misztikus elhivatottságában látta létjogosultságát. «Ebből az anyagi értelemben vett dicsőségnélküli népből oly hang szól hozzánk, mely tragikus szépségben a a világ minden más hangját felülmúlja. Az ember soha, sehol sem