Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - Két könyv a felvidéki magyarságról

FIGYELŐ 143 két egymás mellé helyezett párhuzamos ügykört : ha azonban ugyanezt a bíráskodás, mint az állam előtt, az államon kívül s az államtól függetlenül is meglévő, örök társadalmi funkció oldaláról nézzük, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a bíráskodás számára az, hogy a közigazgatás is jogalkalmazás, nem jelent többet, mint az, hogy a magánjogi szerződések szerinti cselekvés is jogalkalmazás. A bírói attitűd — amint azt az igazságügyminiszter véleményező tevékenységének fejlődése mutatja — nem tekinti a közigazgatást oly idegen területnek, melynek határainál automatikusan meg kell állnia, hanem az emberi magatartások oly körének, mely éppen úgy bírói megítélés alá vonható, mint a szerződési szabadság szférája. Mind a kettőnél egyaránt felmerülhetnek olyan kérdések, melyek általános szabályoknak konkrét esetekre való intézményes, egyszeri önkényt kizáró, pártatlan és jogbiztonságot teremtő alkalmazásával, vagyis bírói úton intézhetők csak el kielégítően. Az, hogy a diszkrecionárius közigazgatást mindenekfelett a közérdeknek esetrőlesetre való cselekvő érvényesítése jellemzi, a bíráskodás számára csak annyit jelent, hogy a bíró köteles a közigazgatási jogban az illetékes hatóság által megállapított közérdeket — éppen úgy, mint a magánjog széles területein a felek akaratát — irányadónak, adott mennyiségnek tekinteni. Szerződésszegés, önkény, hatásköri túllépés, joggal való visszaélés bírói megállapítására azért itt is, ott is bőven marad tér. S ha figyelembe vesszük azt, hogy a modern politikai és társadalmi rendben a közigazgatás a legszélesebb körben tért foglal oly területeken is, melyek eddig a szabad verseny s a szerződéses szabadság uralma alatt állottak, akkor azt tekinthetjük helyes követelménynek, hogy mindazt, amit a polgári bíráskodás hatásterületben elveszít, a közigazgatási bíráskodás foglalj a el. A közigazgatási bíráskodás kiterjesztése, nem pedig elsorvasztása a modern s a korszellem haladásával párhuzamos tendencia. Bibó István *yL KÉT KÖNYV A FELVIDÉKI MAGYARSÁGRÓL1 A felvidéki peremrészek visszatértével megjelent a felvidéki szellem is — vájjon ki emlékszik még rá — s egy darabig elég hangosan ágált is szellemi s politikai életünk fórumain. Most az «erdélyi szellem» van soron, ez azonban nehezebben fog eltűnni. Nehezebben azért, mert erdélyi szellem kétségtelenül van, csak éppen nem egé1 Jócsik Lajos : Iskola a magyarságra (Nyugat kiad.) és Idegen igában (Athenaeum kiad.).