Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 1. szám - KOLOSVÁRY BÁLINT TANÁRI JUBILEUMÁRA

FIGYELŐ 7i állhatatlanságának, szeszélyességének gátat vet és a jogviszonyba lépő felek akaratának állandóságát követeli (Tönnies). Különösen nagy jelentőségű a magánjognak ez a sztatikái, egyensúlyt biztosító hatása olyan korban, amikor a közgondolkozás dologi szemlélete adja az alapszínt a társadalom viselkedésében, amikor a vallás és erkölcs hatalma széles rétegek irányában hiányosan érvényesül. A magánjog tételeinek kialakulása és közismertté válása, vagy legalább is szokásszerű követése mintegy népszerűsíti, az empíriába viszi át az erkölcsi követelményeket és anélkül, hogy mindig tudatossá válna, széles mederben hömpölygő hagyománytömegként viszi magával az egyes akaratok sokaságát. Ezeken a hullámokon könnyű mozogniok azoknak a magasabb emberi törekvéseknek, melyek a társadalom vadvizei között megfulladnának. (Az csak természetes, hogy e magasabbrendű törekvések képviselői legtöbbször csak a levegő rangját tulajdonítják a magánjognak, általában a jognak, ennek a látszólag technikus, mesterséges valaminek, ha ugyan tudomást vesznek róla, legfeljebb rendkívüli időket kivéve, amikor a «jogbiztonság» hiánya súlyos zavarokat idéz elő a társadalom életében.) Az általános magánjognak ez a sztatikus hatása az, ami ennek a jogágnak szociológiai helyét megadja, mert egyénfeletti hatást hoz létre anélkül, hogy az egyént háttérbe szorítaná, sőt éppen azzal, hogy az egyént érvényesülni engedi, sokszor a saját kedve ellenére, végeredményben mégis az egyén érdekében is. Végső szociológiai hatását a magánjog a magánjogi tradíciók kifejlesztése útján fejti ki, amint hogy az empirikus valóságban is a magánjogi tradíció hatása rendkívül szívós, amint a jogtörténet és az összehasonlító jogtudomány ezernyi megállapítása bizonyítja. Hogy az így előáUó sztatika nem jelent fogalmilag merevséget, az már az eddigiekből is kiderül. Ennek a tradíciótermő, egyensúlyt létrehozó tudománynak lelke szerint való mestere Kolosváry Bálint, akinek egyénisége egy másik szociológiai szempont perspektívájából is megragadja a figyelmet. Az «emberi csoportok*) kötelezően színtelen fogalma alá tartozó — a közvetlen lelki élmény szempontjából ragyogó fényű — nemzetfogalom, mint szociológiai alapkategória vetületében csak fokozódik Kolosváry Bálint magánjogászi egyéniségének szimbolikus jelentősége. A nyugateurópai magánjog a nemzetlélek prizmájában sokféle színtörést mutat, s az egyes konkrét magánjogi rendszereknek sztatikus, tradíciótermő hatása jórészt a magánjog ily autuchton jellegével függ össze. Ma már köztudomású és közérvényű megállapítás, hogy Kolosváry Bálint a magánjog egész