Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 1. szám - A köznevelésügyi deficit társadalmi okai. (Egy elfeledett nevelésszociológiai probléma.)

A KÖZNEVELÉSÜGYI DEFICIT TÁRSADALMI OKAI 55 egy veszély is, az elit1 körében, a népi kultúra egysége szempontjából ; ezt a jelenséget a nemzeti elit káros elindividualizálódása mértékének mondhatjuk. Az író «elvileg egyén» kíván lenni. Mindegyik túl akar tenni a másikon éspedig a maga «eredeti egyéniségében». Nem más ez az individualizmus, mint a közösségi lélek lassú elkopása az egyénben. Ha az író már nem sui generis közösségi lény, nem egy közösségi kultúra öntudatos hordozója és csak «önmagát képviseli*, úgy munkája végre a közösségnek is egyre kevesebbet fog jelenteni. Megszűnőben van az az írói hivatástudat, hogy az író — működésének egyik oldalán — népe sorsérzésének, műveltségi hagyományának és jövőbeli alakulásának egyben «prófétája» is. A közösség, gondolkodó- és író-típusokban, elit-szegény lesz. A gondolkodó és író pedig nagy tömörítő és kifejező erő. Nélküle színtelenné lesz, plaszticitás-nélkülivé válik a hétköznap emberének gondolatvilága. Az elit-vesztett közösség már csak félközösség: nincs hova felnéznie s nem érzi kultúrképességét.2 Az államra térve át, és tudva azt, hogy az állam is közösségre épül rá, feltehetjük, hogy a közösségben jelentkező baj az állam életében is meg fog nyilvánulni. Ügy is van. Az államfenntartó elit terén hézagok és bizonytalanságok vannak. A baj egyik fő oka esetleg nem az elit gyenge kifejlődése, előretörő vénájának és szilárdságának gyengülése, vagy politikai tapasztalatainak elapadása, hanem az, hogy az elit eleve ingatag alapra épül : egy gyorsjáratú demokratikus választójog megengedi ugyan, hogy egy politikából élő» elem keletkezzék, 1 Az elit némileg homályos fogalmára álljon itt Ortega y Gasset meghatározása, melyet a jeles spanyol gondolkodó a «kiválasztott emberről» ad : ez "olyan ember, aki többet követel önmagától, mint mástól, még akkor is, ha személyében e magasabb követelményeknek nem tudna megfelelni». Az elitet jellemzi a magasabb kötelezettség tudata és szoros reá-vonatkozása. A nem-ehtbeli a magasabb normát esetleg ismeri, de azt reá róttnak érzi, olyannak, mint ahogyan valami adót másvalaki «kivet» reá ; ezzel szemben az elit a magasabb normakövetelést személyiségével azonosítja, a norma értéktartalmát «képviselis ; és érvényesíti is kifelé, társai irányában. Innen «irányadó» szerepe. 2 Othmar Spann : «Nation reicht nur so weit, als die Kulturfáhigkeit der Masse reicht.»