Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 1. szám - IDŐSZERŰ GONDOLATOK A NÉPESEDÉSRŐL

24 SCHNELLER KAROLY területileg egyenetlen szaporodásának, erre vonatkozóan a vélemények megoszlanak. Érdekes volna egyszer széles körben megfigyelni az erről kialakult és a történések szempontjából éppen nem kicsinylendő közvéleményt. Az igazság keresőjének ezt sem volna szabad elhanyagolnia,1 bárha bizonnyal nagyobb súlyt fog is helyezni az igazság hivatalos és választott kutatóinak véleményére. Ezek közül a régmúlt ködébe vesző csillagokat : Platónt és Arisztotelészt majd a 2000 évvel utánuk élő és az optimista-merkantilista tengerből szigetként kiemelkedő Montesquieut és B. Franklint csak megemlítve, a velük sok egyezést mutató nagy anglikán papnál, Malthusnál állapodhatunk meg. Ő és mindazok, akik tanításait vallják, a szaporodás anarchiájában, túlságos nagyságában látják a bajok bajait, a nyomornak és a kollizióknak az okozóját, mondván, hogy a népesség — hacsak akadályokba nem ütközik — hajlandó a rendelkezésre álló élelmiszerek növekvési ütemén túl gyarapodni. Ebből aránylag rövid idő alatt, 2—3 emberöltő elteltével végzetes zavar áll be a népesség és a rendelkezésére álló élelmiszer közt. A népesség túlszaporodásának kísérő tünetei s egyben akadályai, megtorlással teljes gátjai: a drágaság, éhség, járvány, tömeghalálozás, bün és a háború. Ezek a fékek és a biztosító szelepek. Legalábbis kezdetleges viszonyok közt. Éppen azért, hogy ne ezek az embertelen megtorlások állítsák helyre a felbomlandó egyensúlyt, ajánlotta Malthus a «moral restraint»-t, az erkölcsi önmegtartóztatást, ami alatt értette azt, hogy csak az kössön házasságot, aki a családalapításhoz szükséges anyagi alappal rendelkezik. így vélte a szaporodás ütemét lassíthatni és a létfenntartási eszközök kereteihez szabni. Nem számolt és nem akart tudni a születésszabályozásról, a fogamzás szándékolt megakadályozásáról. Malthus ellenzői a mértani haladvány (népesség) és a számtani sor (élelem) arányában való gyarapodás fikcióját kezdték ki a legsikeresebben, bár azt, hogy a népesség gyorsabban képes és hajlamos szaporodni mint ahogy szaporítható az élelmi1 A közvélemény megfigyelésére és értékelésére vonatkozólag újabban megjelent kitűnő magyar munka dr. Horváth Barna: A közvélemény ellenőrzése. Szeged, 1939. 63 lap. (Acta Universitatis Szegediensis Tomus XIV. Fasc. 2.)