Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 1. szám - SUMMI PONTIFICATUS

6 HORVÁTH BARNA hogy akinek igaza van, az ösztönösen meghunyászkodik, és vakmerően szinte csak a nyilván, sőt kérkedően hamis, hazug jelszavak alatt harcolnak azok, akik eléggé bátrak mindig csak ártani ! Gyengék és gyávák vagyunk az igazsághoz, erősek és bátrak pedig az ártalomhoz, különösen amikor gyenge az, mint sokszor az igazság, aminek ártani akarunk. Vigasztalást és erőt ad a pápai szózat mindazoknak, akik magukra maradtak és akik méltatlan meghurcolás áldozatai lettek az igazság bátor megvallása miatt. Csak az, aki mint a pápa, az ((örökkévalóság fényében» szemléli a tűnő évek eseményeit, csak az látja át egészen, hogy mily sokat árt az igazsággal szemben való gyávaság és gyűlölet. Mert nem szereti igazán és nem áll ki elég bátran az igazságért, mert csakis a mindennapos földi dolgokkal törődik, azért tengődik nyomorultul a pápa szerint az emberi nem. Az igazság gyávái és szeretetlenjei azok is, akiknek az evangélium, a hegyi beszéd és a kereszt áldozata botrány és ostobaság. És ez a gyengeség a szeretetben és a bátorságban szolgál a kor nagy bajainak a magyarázatául is. Vagy nem szorul talán magyarázatra az a szakadék, amely a külső anyagi haladás és a belső lelki elszegényedés között tátong? Melyik kor szenvedett annyit, kérdi a pápa, a lélek ürességétől és a szellem belső szegénységétől, mint épen a mi korunk, bármekkora haladást tett is a technika és a külső dolgok terén? * * • A körlevélnek egyik legszebb visszatérő gondolata az, hogy a keserű kiábrándulásnak és csalódásnak az órái néha a kegyelem órái. A megpróbáltatás órájában Krisztus közel van. Ezt is egyetértően vallják a lelki és szellemi élet munkásai és katonái, akármilyen hiten és nézeten éljenek is. Nem megoldás a gyávák és a nyárspolgárok bebiztosítottsága. A kockázattól és az áldozattól való irtózás, a görcsös ragaszkodás az élet naposabb oldalához, az örökös visszahúzódás a polgári biztonság menedékeibe, tulajdonképpen megfutamodás azok elől a nagyszerű alkalmak elől, amikor a lélek repülni tanulhatna. Csak aki bele mer tekinteni a veszély tiszta szemeibe, csak aki nem fél sétálni az örökkévalóság határán, csak aki tud áldozatot vállalni és megpróbáltatást elviselni, csakis az mehet előre a szellem ranglétráján.