Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 1. szám - HORTHY MIKLÓS

2 DÉKÁNY ISTVÁN ingadozott. Egyedül a háború által megtépázott magyar paraszt volt ösztönös érzékkel hű földhöz, fajhoz, régi erkölcsökhöz — nem szabad ezt elfelednünk — és a történeti arisztokrácia őrizte a nagy mult történeti hagyományait és nemes misszió-érzését, «nem alkuszunk* kiáltással felelve a szomszédok szirénhangjaira. Mily gyötröen szomorú a 20-as évek eleje ! Megraboltak bennünket, s a kisantantra is talál a lélektani törvény : akit megsértettünk, attól félünk és így gyűlölni tudjuk. Messze Nyugaton barát sehol. Kint mindenfelé folyik a propaganda — mint régen — mindig ellenünk. Hogyan tudtunk mégis megélni, talpra állni? Hiszen még ránk nehezedett a gazdasági élet profit-erkölcse ; hiszen még egy évtizeden át szórták egyes rotációs gépek a nemzeti életforma ellen gúnyos nyilakat, őrölték az ősi hiteket, s lassan újból kezdték szétmorzsolni az új világra és kötelességteljesítésre ébredt lelkek mélyen sarjadó, történeti önértékérzéseit. De elég volt csak egyszer felkiáltani: «Nem engedek több nemzetrontást» ; mindenki tudta, hogy egy szó mögött egy meg nem alkuvó akarat áll, olyan Valaki akarata, aki tántoríthatatlan egy eszmében és egy önbizalomban : az örök magyar nép és állam hitében. Csodálatos tüneményben van részünk húsz éve : állandóan érezhető egy actio in distans ; erre menjünk, arra nem ! Az alapirány határozott, biztos, szilárd. Új államerősítő érzület támadt; a magyar állam, az évezredes nemzet új, tápláló gyökeret kap a lelkekben. Európa is hamar ráeszmélt, hogy van itt egy térképen, statisztikákban, külpolitikában régóta eltakart, sokáig elleplezett nemzet, mely európai faktor, mert van individualitása és erős történeti küldetéshite. Mert itt egy nép és vezére, lélekben összeforrva, szilárdul áll, mint a kőszikla. Tűrtünk húsz évig sokat, szegénységet, erkölcsi sérelmeket. És mégis talpra álltunk, mert egész nemzet lelkét magába sűrítő férfi állt az élén. Hányszor ingadoztunk volna nélküle ! Hányszor keveredtünk volna «világnézeti» vitákba ! Hányszor szánthatott volna végig intellektualisztikus önemésztés és kétkedés ! Mindettől megkímélt bennünket a Vezér egyenes lelke, férfiúi szilárdsága. Az állam — mondották — férfierő alkotása ; a férfiasságban kemény elszántság van, hűség, becsületes kitartás és halálmegvetés.