Társadalomtudomány, 1939 (19. évfolyam, 1-5. szám)

1939 / 1-3. szám - Néperő, nemzeterő, államerő

XÉPERŐ. XEMZETERŐ, ÁLLAMERŐ 33 lennie, hogy ne merevítse meg a hatalmi viszonyokat, ne kösse gúzsba az életet, hanem hagyja meg a lehetőségét a fejlődésnek. Bár ezt igyekszik elérni — a fejlődés előidézője mindig a nemzeti erő lesz és marad. Mintahogy a nemzeti erő mind a három tényezőre vonatkozólag eszméket alkot és eszméje van az egész erőrendszer összefüggésére vonatkozólag is, az államerö szervező tevékenysége kiterjed az egész rendszer működésének biztosítására, külső kereteinek megteremtésére. Közbelép mindannyiszor, ha a tényezők valamelyike túlteng vagy pang, vagy ha valamelyik önmaga nem képes feladatait ellátni, vagy sérüléseit gyógyítani. A szervező tevékenység alapját az a lehetőség képezi, hogy a keret élettel telhetik meg. Kant figyelmeztet, hogy becsüljük meg a formát, mert az tartalommal telhetik meg. Ez a tétel az állami lét lehetőségeinek egyik alapfeltételét tartalmazza. Xem azt jelenti azonban, hogy a keret, a forma teremti meg a tartalmat. A nemzeti fejlődésének külső feltételeit biztosítja csak az állami keret, — de nem okozza a fejlődést; a gazdasági erőt védi a jogrend, de nem tudja életre hívni, ha az nincs adva a néperőben (az anyagi erőforrások mellőzése természetes ebben a gondolatmenetben). A szervezés lényegében véve : áttekintés, előrelátás, terv, tervszerű hatályos irányítás, cselekvéssé izmosodó gondolat« (Katona József kifejezése). — Ennek megfelelően, a szervezet exekutív munkásainál: megbízhatóság, értelem és szorgalom. Hogy a szervezés hatályos legyen, — az irányítóknak és irányítottaknak azonos szellemi közösségben kell élniök. A szervezés előfeltételeit a nemzeti ero teremti meg. A jogrendet szervező erő, amelynek alapját a nemzeti erő képezi és hatályosságát az uralkodó erő garantálja — egyaránt feldolgozza a nemzeterö által termelt eszméket és az uralkodó erő által sugallt, a hatalmi rend biztosítására irányuló kívánságokat, valamint önmagára irányuló reflexió eredményekép, szervező tevékenységének biztosítását célzó feladatokat — olvan módon, hogy a nemzeterö által átitatott közösség azt elfogadni hajlandó legyen. Ezt a jogközösséget az egyes embernek a fenyegető «más»tól való félelme teremti meg, az az érzés, hogy van «veszedelmes erősebb», amint erre már Hobbes rámutatott. Ez alapjában véve Társadalomtudomány. 5