Társadalomtudomány, 1939 (19. évfolyam, 1-5. szám)

1939 / 1-3. szám - Néperő, nemzeterő, államerő

NÉPERŐ, NEMZETERŐ, ÁLLAMERŐ 3i elemek betelepedése és beáramlása esetén mégha az aránylag nagymértékű is, az egészséges nemzeti erő biztosítani tudja az értékrend folytonosságát s fenntarthatja új nép alakulása esetén is. Idegen államerő behatolása esetén, ami pl. szervezetek, intézmények átvételében jelentkezhetik (ilyen módon hat t. i. az idegen szellem a szervezőkön keresztül, akik inkább értékvédők, mint értéklátók vagy értékalkotók) ismét a nemzeti erő az, amelyik a nemzeti személyiség legfőbb oltalmát jelenti, így válik világossá, hogy miért járt a magyar szellem egész történelme folyamán eszmei segítségért Svájcba és Hollandiába, Párisba és Londonba, s az is, hogy kockázattal jár, ha az állami és nemzeti gondolat hordozását egy teljesen azonos, szűk rétegre korlátozzuk s hogy miért válhatik veszedelmessé, ha a tudománynak «hivatalos jellege van» stb. stb. Épúgy mint a néperő, a nemzeterő is csak akkor teljes hatáslehetőségű, ha az a közösség minden tagjában él. Azonban míg az a mondjuk : norma, ami a néperő kifejtését kívánta, az élet akarása, a fajfenntartás parancsa volt s így általános, mindenki által élhető, különbséget elsősorban az egészség mértéke jelenthet — addig a nemzeti erő legnemesebb feladatainak megvalósítása nem adatik meg csak keveseknek. A nemzeti társadalmon belül tehát a különböző társadalmi rétegek a nemzeterő értékessége szempontjából különbözők lehetnek. De hangsúlyoznunk kell azt is, hogy a nemzeterő ösztönös megalapozását kitevő erők teljes elterjedésére számíthatunk. Ilyen a sorsközösség érzése, vagy pl. a nemzet fennmaradásába vetett hit. Ezek azok az erők, azok a tényezők, amelyek a nemzet öntudatalattijába, a népbe nyúlnak vissza s ez teszi érthetővé a népi erők fontosságának, a formáló akarat önbizalmának megtörése vagy veszélyeztetése idején való hangsúlyozott elismerését. Ha egy nemzet még ereje teljében van, a legmélyebb megdöbbenéssel ébred rá arra, hogy az, amin egész élete felépül: a népi erő, sorvad — és a közösség pusztulásához vezet. Ilyenkor hangzik fel az a kétségbeesés, a nemzeti lét veszélyeztettségét átélőknél — amit a költő szavával lehet legrövidebben érzékeltetni : «Ne még, ne még — agyam még eszmetűzben ég». A nemzeti erőnek szétterjedése lehet gazdagságának követ-